Az út egy keskeny ösvényre vezetett be, természetesen fölfelé a sűrű, párás erdőben. Már nagyon kínlódtunk és eléggé húztuk a belünket. Alig vártuk, hogy végre valahára megpillantsuk a nógrádi vár falait. Néhány szentségeléssel később azonban ez a pillanat is elérkezett.

...És nem kell azt gondolni, hogy amikor felérsz, akkor milyen jó. Túrót. Odafönt sincs semmi! Na jó, a távolban a visegrádi fellegvár látható a fák között, de annyira messze van, hogy tán észre sem venni, ha inkább a szemeden is levegőért kapkodsz.

A harmadik nap reggelén az eső halk szemetelését néztük nagy áhítattal az erkélyről. Nem volt még elég nagy a sár, kellett az utánpótlás, na és persze kellett még egy kis pára is a meleghez, csak hogy olyan jó szaftos legyen a túra.

Valahogy nem bántam, hogy elment a busz. A lábam ugyan nem fájt egyáltalán, mégis úgy gondoltam, jó lesz aznap a pihenés is. Felhívtam Trixit, hogy megyek vissza, körbesétálhatjuk a tavat.

Erre a napra terveztem a Felsőpetény-Szendehely szakaszt, aznap Trixi nélkül, mert ő előző nap rettenetesen kikészült, de ember tervez, isten végez, ahogy azt lenni szokott. Reggel 8 óra előtt két perccel már ugrásra készen hívtam a helyi gyógyszerészt, hogy megtudjam, van-e tetanusz oltásuk.

Alsópeténybe leereszkedve már azon járt az agyam, hogy abba kéne hagyni és majd másnap innen folytatnánk. Elgyalogoltunk a Kékesi vadászház mellett, aminek kőből épült alsó szintjére fából építettek emeletet, majd tovább ereszkedtünk a falu felé. Amikor beértünk Alsópeténybe, ismét megejtettem a…

Romhányig végig aszfalton és tűző napon meneteltünk. Romhány előtt az útszéli házaknál két kutya járőrözött, időnként az autók között, de jól láthatóan egy adott házhoz tartoztak. Trixi egyszer-kétszer rájuk mordult, én ügyet sem vetettem rájuk, szép nyugodtan haladtam Trixi mögött.

Amikor már tényleg komoly fejtörést okozott, hogy mi lesz a kutyussal, akkor az élet tálcán kínált egy tökéletes lehetőséget. Az egyik kanyarból hirtelen egy lány tűnt fel. Természetesen rögtön szóba elegyedtünk.

Az égiek nagyon nem akarták, hogy ezt a szakaszt bejárjam. A vírus, az időjárás és aztán a túrán történtek mind el akartak tántorítani a tervemtől. Kétszer hagytam magam, harmadszorra már csak félig. J De ne szaladjak ennyire előre…

Ezen a mesébe illő úton mentünk tovább, mígnem kiértünk a hegy peremére, itt folytatódott utunk egy jó darabon, tekintélyes panorámát kínálva a tájra. Nem győztük tátani a szánkat, a látvány annyira lebilincselő volt.

Galyatetőtől távolodva egyre nagyobb ködbe burkolt minket a táj. A fejünk fölött időnként jobban megnyíló lombok között utat tört magának a fény, ezáltal még szebb arcát mutatta nekünk az erdő. Minduntalan meg-megálltunk, hogy fotózzak. Szép kényelmesen haladtunk, nem siettünk sehova.

Ez az év nem igazán úgy indult, ahogy elterveztem. A január még szuper volt, de aztán megállt minden, bezárt a bazár, mindenki bekényszerült otthonra, ne tömegközlekedjünk, de az még hagyján lett volna, sajnos a szállások is zárva tartották kapuikat, így kénytelen-kelletlen ki kellett várni a…

Ebben a bejegyzésben - ahogy legutóbb is - egy válogatást láthattok a 2020-as év legjobb, legrosszabb, legszebb, legviccesebb, legnehezebb jeleneteiből.

Továbbra is sűrű köd borította az erdőt, közben pedig azt kívántam, bárcsak így maradna minden az idők végezetéig. Hamarosan egy széles nyiladékhoz érkeztem, ahol balra kellett fordulnom. Távolról motoros fűrész hangját hallottam. Lám, mégis van élet az erdőben ilyenkor, de mintha csak szellemek…

Reggel korán keltem. Az étteremben elsőként jelentem meg kajálni. Svédasztal volt, így gyorsan kiszolgáltam magam bőségesen és megreggeliztem, amit finom kávéval és jóféle narancslével öblítettem le, majd rendeztem a számlát, visszamentem a szobámba összepakolni és máris újra útra készen álltam. Még…

Hamarosan elértem a Kőhányáspusztát érintő autóutat, melyen légiesen könnyedén átszökelltem, s a túloldalon lévő útmenti ösvényen érkeztem be a picike faluba. Itt is jártam már egyszer-kétszer, de mindig csak autóval álltunk meg egy kicsit körbenézni.

Reggel korán akartam indulni, de mivel a kisbolt csak 8-kor nyitott, muszáj voltam megvárni, hogy tudjak magamnak vásárolni ennivalót, tekintettel arra, hogy máshol nemigen lesz lehetőségem, annyit pedig nem hoztam otthonról, hogy erre a napra is elég legyen. Meg amúgy is jobban szeretem a frisset.…

A hosszú hétvégének és a kellemes őszi időnek köszönhetően rengetegen jöttek látogatóba és hatalmas hangzavar kerekedett a gyerekek kiabálásából. Mindenki mindenkinek az útjában volt, amikor fotózni kellett, de mindez senkit nem érdekelt.

Eredeti tervek szerint Bodajk-Szárliget. Szállásfoglaláskor ugyanis a gánti fogadóban nem volt erre a napra szabad szállás, foglaltam hát másnapra, ami ugyebár azt jelentette, hogy ellenkező irányból kell teljesítenem ezt a szakaszt. Első napra nem lett így hosszú a táv, ezért ráértem reggel…

Rövidesen a Nagy-Gete gyilkos meredek kövein, csúszós talaján haladtam. Pár lépés csupán és öt méterrel feljebb kerültem. Szusszanás. Megint pár lépés, megint jóval feljebb vagyok, megint pihegés. És így ment ez végtelennek tűnő ideig. Amikor már azt hinné az ember, hogy sosem lesz vége, egy enyhébb…