A múltkori kutyaharapásos eset miatt ez a szakasz kimaradt akkor, így elérkezett az ideje, hogy pótoljam. Ezúttal Józsi jött velem, akivel az augusztust nyitottuk a Sirok-Kékes etapon. Az Árpád-hídnál beszéltük meg a találkozót, majd autóval Katalinpusztáig mentünk, ahol leparkoltunk és átbuszoztunk…

A Vörösmarty turistaháznál ismét bevitt a kék az erdőbe, amit egyáltalán nem bántam. Egy kis szurdokszerű mélyedésbe értem, alján patak csordogált. Egy kis fahídon átkelve a szemközti oldalra, emelkedni kezdett az út és innen nagyjából Mátraházáig nagyrészt fölfele haladtam. Mivel a turistaháztól…

Ezúttal ismét egy közbülső hiányzó szakasz pótlására indultam reggel. A múltkor felhőbe burkolózó mátrai csúcsokat kívántam közelebbről is szemügyre venni. Természetesen a panorámát egyiknél sem óhajtottam kihagyni, ha már a múltkor nem adatott meg. Feltett szándékom volt egyiket a másikból, majd a…

Amikor felértem Ágasvárra, csak néztem, annyira szép volt a látkép. Pontosan Nógrád és Heves megye határán állva a kilátás Pásztótól és a Hasznosi-víztározótól egészen Bátonyterenyéig terjed. Csak tátottam a számat egy darabig, majd fogtam magam és az alattam lévő sziklakiszögellésre óvatosan…

A három napos munkahetet szabadsággal töltöttem és úgy volt, hogy kedden megyek túrázni, behúzva a maradék rövidebb szakaszokat a héten. Az időjárás azonban megint közbeszólt, jó kis zivatarok áztatták sorozatban a Mátrát. Nem tehetek róla, de nem szeretek sárban túrázni. Nem verem a mellényemet,…

Mátraverebélynél ért véget cserháti túránk, innen néhány méterre a Zagyva folyik, ami a Cserhát és a Mátra vízválasztója. Már csak a buszmegállót kellett megkeresni. Meg is találtuk hamar, azt viszont odaültetném verőfényes napsütésben, 35 fokban fél órát várakozni, aki kitalálta az átlátszó…

Körbejártuk még a csodahelyet, aztán úgy döntöttünk, felkeressük az illemhelyet, mielőtt tovább indulunk. Mátraverebély már nem volt messze, ki tudja, hol lehet majd addig elintézni ezeket a fontos dolgokat. Hirtelen megütötte a szemem egy tábla, mely jelezte, hogy a barátlakásokat a jelzett…

Elérkezett az utolsó nap is. Erre a napra már csak egy rövid, 11-12 km-es szakasz jutott befejezésül. Reggel még kaptunk sámsonházai szállásadónktól egy isteni reggelit. Épp arra gondoltunk Trixivel, milyen jó lenne egy szalonnás rántotta reggelire. Az adna némi energiát a napra. Ha nem is…

Nagy sokára kiértünk az erdőből és a Nagybárkány feletti füves mezőn haladva egyre több ház kezdett előbújni a völgyből. Amikor elértük a templomot, nagyon megörültem, ahogy megláttam a nyomós kutat, ám örömöm csak addig tartott, amíg rá nem tehénkedtem a karjára. Nem jött belőle semmi.

A Tepke felé tartva a gyér erdő fái közé könnyen behatoltak a Nap sugarai, ezzel kellően fülledté téve a levegőt. Patakokban folyt rólunk a víz, nem győztünk eleget inni. Időnként mintha a kilátó lábát véltem volna látni, aztán kiderült, hogy még mindig odébb vagyunk. Trixi némán követett és…

A leghosszabb és legnehezebb napnak néztünk elébe. Hiába aludtam éjjel úgy, mint a bunda, mégis fáradtnak éreztem magam ismét. Negyed 7-kor sikerült elindulnunk és már az Ófaluban fölfelé kellett gyalogolni, a falu végéből meg még följebb és egyre csak föl.

Miután elfogyott a kávé, bejártuk a vár minden zegét-zugát, lementünk, fölmásztunk, körbejártuk alaposan, majd még felszaladtam a vár fölötti dombra és onnan is csináltam pár felvételt, hogy megörökítsem az utókornak, de leginkább magamnak. Végül lesétáltunk az Ófaluba pecsételni és megkeresni a…

Háromnegyed órát elücsörögtünk kényelmesen a nógrádsipeki ivóban, majd feltápászkodtunk és nekiindultunk. Röhejes, hogy reggel 9-kor már az aznapi út felénél jártunk, de örültünk is, hogy legalább marad idő a kényelmes várnézésre és ófalui sétára. Nógrádsipeket elhagyva ismét emelkedőn szedtük a…

Reggel ötkor keltünk, 6-kor indultunk, hogy még a nagy meleg előtt le tudjuk járni a szakasz egy részét. Mit ne mondjak, nem voltam éppen tökéletesen kialudva, de nem is éreztem magam extrán fáradtnak. Mennyivel másabb a fizikai fáradtságot kipihenni kevesebb alvással, mint a szellemit. Sokkal…

Terény határában Trixinek elege lett a nadrágszoknyából és egy almafa alatt nekiállt átöltözni. Azért ezt el lehet képzelni, lejtős úton, izzadtan, fél lábon, cipőből kibújva, pipiskedve egyensúlyozva vedlett át. Én igazából csodálkoztam, hogy nem borult fel, mert én tutira úgy dőltem volna…

A várból nem sok minden maradt, innen inkább a tájat érdemes szemlélni, mert az valami fenomenális. Ettünk-ittunk, és legalább egy fél órát pihentünk. A végén már csak azért indultunk el, mert a Nap úgy égetett, hogy szabályszerűen fájt. Óvatosan lépkedtünk lefelé a köveken és pár perc múlva ismét…

Reggel a már bevált menetrend szerinti vonattal utaztunk el Trixivel Budapestről Becske alsóig. A járást már ismertük az aszódi vasútállomáson, így nem volt kérdés, hogy jó vonatra szállunk-e. Már az első vonaton kérdezte a kalauznő, hogy mi lesz Becskén, mert van hátul egy fiatal túrázó csapat,…

A nagy örömre, hogy felértünk a Nagy-Szár-hegyre, nagyokat húztunk a vizes flaskáinkból, majd mielőtt kidőltünk volna, fotóztunk párat. Szemben a Kékes egyre közeledő csúcsa, távolabb a Galya-tető emelkedik, délre a Markazi-tó látszott a Mátrai Erőmű kéményeivel, mögötte hosszan az Alföld terül el.…

Többszáz méter hosszan kaptattunk fölfelé a Mátra keleti gerincén, társaim pedig már az elején megadták az alap sebességet, ami nekik teljesítménytúrázóként talán még kevés is volt, nekem, kocatúristaként viszont néha sok, de igyekeztem tartani a tempót. Nem akartam szégyenben maradni, de bevallom,…

Ezt a szakaszt negyedmagammal jártam végig. Egy ismerősöm a hatodik teljesítését zárta ezzel a túrával. Mint kiderült, egy másik párral már meg volt beszélve, hogy együtt mennek, de természetesen nem volt akadály, hogy én is velük tartsak. Messengeren megismerkedtünk és már az elején tudtam, hogy jó…