Előző bejegyzésemben a szó szerint könnyű csomagoláshoz adtam tippeket, amelyek nálam beváltak. Mostani posztomban arra térnék ki, mik azok a dolgok, amikre egy kezdő túrázó kevésbé figyel és problémaként felbukkannak, hatalmas kérdőjelként pedig számtalanszor előjönnek.

Elsőre talán nehéz elhinni, de egy csomó mindenre nincs szükségünk egy túra során azok közül, amit máskor "nem tudunk" nélkülözni. Ha azonban odáig jut az ember, hogy nem csak a Normafa környékén akar kóborolni, hanem kicsit komolyabban veszi a természetben a testmozgást, akkor bizony hamar rá fog…

Egy újabb szakasszal hosszabbodott Balaton körtúrám. Ezúttal Balatonfüredről indulva a település nyugati határában lévő szőlősök felé vettem az irányt.

Hosszú hétvégénk harmadik napján az ország egyik legszebb fekvésű várát látogattuk meg. Ezúttal a füzéri várról szedtem csokorba egy összeállítást.

A Zemplén mélyén a nyugalom garantált annak, aki nem rest az autójától megszabadulni és gyalogosan az erdő mélyébe veti magát.

Igazság szerint szarvasbőgésért mentünk a Zemplénbe, illetve egy bizonyos túra miatt, végül egyik sem jött össze.

Már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy fel kellene sétálni a Bencehegyi-kilátóhoz és amikor adódott egy nyugisabb hétvégém, elérkezettnek láttam az időt is.

Hónapok óta pihent a polcon a túra igazolólapja, csak arra várva, hogy újabb bélyegzőlenyomatok kerüljenek rá.

...Mert akármilyenek a körülmények, biztosak lehetünk benne, hogy maradandó élményeket fogunk szerezni.

Egy forró júniusi napon negyedmagammal nekiindultam az Ábrahámhegytől kezdődő zöld jelzésnek, amit mindjárt el is vetettünk, mivel a salföldi pálos kolostorromhoz vezető út nem ezen a jelzésen található.

A Mátra és a Bükk között, a Tarna völgyében fekszik egy kicsiny település, Verpelét. Szomszédságában egy domb, egy egykoron működő vulkán (illetve járulékos krátere), s annak beszakadt kürtője, melynek szélén kis ösvény vezet fel, egészen a hegy tetejéig, ahol nem is olyan rég még vár állott... Most…

Sirok vára az ország talán egyik legkönnyebben megközelíthető erődítménye, ennek köszönhetően jó időben sokan meglátogatják. Teszik ezt azért is, mert az innen elénk táruló panoráma különleges élménnyel ajándékozza meg az arra tévedőket.

Majdnem bolondok napján járatta velünk a bolondját az időjárás. Nem erre készültünk, de április elején a még őszinek tűnő tájba belekapott a tél, ezzel együtt belénk is.

A Nagy-Gete, a Hegyes-kő, a Kő-hegy panorámája és megannyi csodálatos tavaszi virág, no meg az év első napégése jellemezte ezt a 21 km-es túrát Dorogtól Péliföldszentkeresztig.

Sosem gondoltam, hogy hivatalosan részt vegyek teljesítménytúrán, most sem ezt tettem. Pusztán kíváncsiságból vágtam neki (nem is a hivatalos túranapon), hogy megtudjam, képes vagyok-e a 42 km-es távot lejárni, mert ennyit még sosem mentem egyhuzamban.

Hosszú idő telt el, mióta megkezdtem ezt a túrát, de a tavaszi szép időben kedvet éreztem a folytatáshoz, így a tavaly ősszel bejárt Balaton-felvidéki kéktúra ezen szakaszával majdnem teljesen megegyező útvonalon haladtam, érintve a sok kilátót, melyek mindegyikére felmásztam, újra megcsodálva a…

Talán már unjátok, én még nem, de bízom benne, hogy tudok újat mutatni Nektek az újabb mátrai fotókkal. Egy januári reggel maga a csoda, főleg, ha süt a Nap és az ember jó korán indul útnak.

2022 évnyitó túrája a fóti Somlyóra vezetett. Kényelmes séta, nem nagy szintkülönbség, mégis egy kis mozgás a friss levegőn az év első napján, tavaszias időben.

A 2021-es év utolsó túranapja a Mátrába vezetett, mert számomra a Mátra megunhatatlan. Hiába tettem már meg számtalanszor ugyanazt az utat, hiába ugyanaz a látvány, mégis mindig más. Minden évszakban, minden héten ad valami újat, amiért mindig érdemes visszatérni ide.

Szóval még mindig nem hivatalosan, de mivel a Kőszegtől Írott-kőig, majd Velemig tartó szakasz szintén nagyon gyönyörű, bevállaltam újra, csak úgy. Na jó, nem esett nehezemre, mert valóban az egyik legszebb és leglátványosabb szakasza a Kéktúrának.