Legutóbbi (kék)túrám során telt be a pohár, látva az erdőben eldobált temérdek szemetet. Számtalan alkalommal találkoztam már az egyébként teljesen természetes anyagcsere folyamatok záróakkordjaként erdőben "felejtett" zsebkendőivel. Ez az a kényes téma, amiről sosem ejtünk szót, mert ugye kényes...
Fenti képet történetesen a Kéktúra útvonalán készítettem, az Arka-patak mentén, 2024.07.31-én, de a téma bármilyen túra alkalmával felmerül(hetne).
Értem én, hogy gusztustalan, meg minden, de ne legyünk már ilyen igénytelenek magunkra és a környezetünkre! De hogyan is kéne akkor?
Ha nekiindul az ember a természetnek, tartsuk tiszteletben mások élőhelyét. Ahogy mi nem szeretnénk, hogy a szobánk közepére piszkítson valaki, az erdő lakóinak sem jó, ha ott hagyjuk a szemetünket. Tegyük meg hát, hogy összeszedjük magunk után egy kis nejlon zacsiba. Pont mint a kutyakakit. Elmondom, miért.
Szemetelési etikett az erdőben
A minap beszélgettünk egy erdésszel, s csupán egyetlen dologra hívná fel a kirándulók figyelmét:
SOHA NE SZEMETELJ AZ ERDŐBEN!!
- Az erdő nem település, tehát nincs (vagy csak nagyon-nagyon ritkán) szemétgyűjtés.
- Még ha van is kihelyezett hulladékgyűjtő, akkor is inkább vigyük magunkkal a legközelebbi településig a szemetünket, mert az erdőben hagyott hulladékokkal a gyűjtőedény/zsák gyorsan megtelik, a szél szétfújja, a madarak, egyéb állatok szétdobálják/széttúrják és lenyelhetnek olyan dolgokat, amelyek nem élelmiszerek, lassú halálukat okozva ezzel. Mi, emberek sem eszünk nejlonszatyrot vagy alufóliát, mert tudjuk, hogy az nem jó, ezért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az állatok se ehessék meg az utánunk maradt szemetet.
- Ha képesek voltunk kicipelni a teli vizesflakont/üdítős dobozt, akkor összelapítva miért nem fér be a hátizsákba?
Otthon, jó gazdiként eltakarítjuk az ebünk után a kutyagumit, mert mások is látják, aztán megszólnak, az pedig elég kellemetlen szitu. Senki nem akarja a kutyagumit a környezetében látni, meg belelépünk és amúgy is fúújjjj. Így legalább elmondhatjuk magunkról, hogy felelős gazdik vagyunk.
De az erdőben nem lát minket senki, nincs, aki ránk szóljon, tehát jól van az ott. Elég macerás is a zacskóval bajlódni és aztán hova teszem, mit csinálok vele, hogy viszem tovább... Viszont, ha eldobom ott, ahol nem látják, utána már én sem látom, magyarul az nincs is.
Higgyétek el, egyáltalán nem probléma egy "kakizacsit" magunkkal vinni és abba gyűjteni a zsepiket a hátizsák egyik rekeszében, vagy a kiürült cigis dobozt, üdítős palackokat, szendvicses fóliát összegyűrni, elrakni, majd a nap végén a célpontban elhelyezni egy kukába.
Tudom, már 50 Ft-ért visszaváltják és nem lehet gyűrött, de ez még nem indok arra, hogy eldobjuk. Ha nem kell az 50 Ft és eldobod az erdőben, pont annyi, mintha összegyűrnéd és kivinnéd az erdőből!
Ha mindenki betartaná a legalapvetőbb szabályokat, ami szinte erőfeszítésbe sem kerül, akkor sokkal de sokkal szebb élmény lenne a természetjárás.
Hagyjuk magunk mögött az erdőt úgy, ahogy legközelebb is látni szeretnénk.
Kérlek, ne mondjátok, hogy "én soha", meg hogy "én is zacskózom a szemetemet", mert ha mindenki így csinálná, akkor nem fotóztam volna annyit a témában és nem lenne teleszórva az erdő. Nem is írtam volna most semmiről.
