Gondoltam egy merészet. Mi lenne, ha egy nap alatt háromszor felmásznék a Kékesre? Miután erőm teljében befejeztem ezt a küldetést, arról kezdtem álmodozni, hogyan fejelhetném meg ezt még egy mászással, illetve ha már lúd, legyen kövér disznó, alacsonyabbra ereszkedni, hogy valóban teljesítmény legyen. 

Mindeközben sokan kérdezték tőlem, hogy ugyan miért? Mi hajt, hogy ilyen távolságokat gyalogoljak? Mi a jó ebben?

Tudni kell, hogy soha, semmilyen szervezett teljesítménytúrán nem vettem részt és nem is fogok. Ha teszek valamit, azt csak a saját lelki üdvömért teszem, mert az épp úgy jó nekem, tehát ezt sem úgy kezeltem, hogy széthajtsam magam egy plecsni kedvéért. 

Már csak a megfelelő időre kellett várni. Ez július 4-én érkezett el. Nem ígértek csapadékot, sem nagy meleget, s még a nappalok is hosszúak, hogy ne kelljen fejlámpázni. A múltkori után nem éreztem magamban túl sok erőt, de nem bíztam benne, hogy a nyáron lesz még egy ilyen ideális lehetőség, így egy életem, egy halálom, én ezt itt most kipróbálom. Adtam magamnak 13 órát.

Minden szempontból napi rekorddöntés, már ami engem illet, mert eddig egy nap alatt max. 42 km-t tettem meg, abban kb. 1600 m szint volt.

És akkor a fenti kérdésre a válaszok, bár csak a magam nevében nyilatkozhatok:

• Részemről a kíváncsiság mozgat, hogy mire vagyok képes. Képes vagyok-e egy ekkora távot, ilyen szintemelkedéssel megtenni úgy, hogy ennyit nem szoktam menni sem távban, sem szintben? Tudom-e a saját magam által meghatározott időn belül teljesíteni?
• Ha sikerül, az eufórikus érzés leírhatatlan. Abszolút sikerélmény abban a műfajban, amit a legjobban szeretek.
• Büszkeség, hogy az idő előrehaladtával (értem itt a koromat) egyre többre vagyok képes (ha akarok), s nem az orvosoknál töltöm a szabadidőmet, ezért ez remek visszajelzés a szervezetemtől, hogy egészséges, minden rendben van.

Tudom, annak, aki nem szokott túrázni (vagy nem túl gyakran), annak ez felfoghatatlan, mint ahogy nekem is a 100 km-es Kinizsi teljesítménytúra. Másnak ez az 50 km sem nagy dolog, de nekem igen. Nálam - a látszat ellenére - jó eséllyel már a B-oldal forog, így különösen.

Én sem most kezdtem. És nyilván nem 50 km-rel kezdi az ember. De higgyétek el, az évek alatt szerzett Isten tudja már hányezer kilométer és szintemelkedés megadta azt a rutint, hogy ez a túra meg sem kottyant. Persze elfáradtam, másnap pihentem, minden rendben van. Olyannyira, hogy bármikor újra képes volnék ugyanezt megtenni. Esetleg egy picit többet.

Katt a képre a galériához!