A borongós időnek is megvan a szépsége, érdemes ilyenkor is útnak indulni. Én is így tettem egy novemberi hétvégén.

Amikor 2021 októberében újrajártam a Bükk 2020 őszén már bejárt, esőtől, ködtől takart látványos szakaszát, akkor egyúttal a Bükk 900-as csúcsai elnevezésű jelvényszerző túrába is belevágtam.

A Kéktúra ugyan nem érinti Tardost, hiszen csak elhalad mellette, mi csupán a közlekedés miatt indultunk innen, egyenesen fel a Bánya-hegyi erdészházig, ahol túratársaim máris gazdagabbak lettek egy bélyegző lenyomattal.

Még nem kezdtem el újra a nagy kék utat, bár tervben van. Ezen a napon néhány Kéktúrát jelenleg teljesítő társammal vágtam neki a Gerecse ezen szakaszának.

A Balaton körtúra elnevezésű jelvényszerző túramozgalom 400 km-en vezet végig a Balaton körül. Mivel nincs meghatározott, csak ajánlott útvonala és nem végig a parton kell haladni, emiatt jön össze ez a hosszúságú táv. A túrán pecsételéssel és fotók készítésével kell igazolni ottjártunkat. Nem egy…

Életem első, Őrségben töltött pár napja mély nyomokat hagyott a szívemben. Korábban a Zemplén volt az aranyérmes, őt azonban kéktúrám (majd további túráim) során letaszította a trónról a Balaton-felvidék, de mára azt kell mondjam, hogy az Őrség erősen vetekszik vele. Megfogott az érintetlensége, a…

Amikor kéktúrám során 2019-ben először jártam a Szent György-hegyen, azonnal beleszerettem a látványba. Csodálatos érzés volt meglátni a panorámát és csak gyönyörködni benne hosszú percekig.

Csobánc a legkedvesebb tanúhegyem mind közül. Sokszor jártam már fent és még fogok is, de 2021 augusztusában sikerült a naplementét is elcsípnem odafentről, ami ismét maradandó élménnyel ajándékozott meg.

Talán kevesen tudják, de a szigligeti várhegy is a tanúhegyek közé tartozik. Ennek okán természetesen ide is ellátogattam, hogy a várról és a várból készített panorámaképeket elhozzam nektek.

A sorozat most következő hegye a Haláp, mely már sokkal inkább kezd bekerülni a tanúhegyek vérkeringésébe, ez (néhol sajnos) látszik is a területén.

Nézzétek el elfogultságomat, de most egy olyan sorozat következik, amely nagyon közel áll a szívemhez - úgy gondolom, joggal. Az ország egyik legszebb vidékére kalauzollak el benneteket, a csodálatos tanúhegyekhez.

Folytatva a bükki csatangolást, ezúttal Szilvásvárad szépségeit vettem górcső alá.

Hogy ne csak mindig a Mátrában kóboroljak, most kicsit tovább mentem és Felsőtárkányból indulva a Nagy-Egeden keresztül bejártam Eger belvárosát. Nem maradtam csalódott.

Egy kedves ismerősöm utánam két hónappal járta be az Országos Kéktúrának ezt a szakaszát, s mivel májusi ottjártamkor cudar időjárás fogadott, örömmel vettem hívását és tartottam vele, bízva abban, hogy ezúttal szerencsém lesz és pótolni tudom az akkor kimaradt látványosságokat.

Megint a Mátrában. Egyik kedvenc helyem az országban, így viszonylag sűrűn megfordulok, hogy újra és újra megmásszam a Kékest. Kiváló lehetőség az erőnlét megtartására, fejlesztésére, alakformálásra. :) Nem mellesleg tiszta a levegő, szép a táj és mindig ad valami újat, főleg, ha mindig másik úton…

Kérem szépen, itt is jártam és sok szépet láttam. Egy forró nyári napon nyakamba vettem a félszigetet, s bár néhány látványosság ezúttal kimaradt, ettől függetlenül ismét a csodájára jártam hazánk egyik legkiemelkedőbb turisztikai nevezetességeinek.

Amit a Sukori-hegy tetején kaptam, az feledtette velem minden gyötrelmemet. Bal kézről ismét láthatóvá vált a Balaton egy kicsiny szelete, majd tekintetemet lassan jobbra fordítva, ráláttam az aznap bejárt utamra. Litér és Királyszentistván házai, a fölöttük magasodó dombok, amiken átjöttem.

Isten tudja hol jártam már, ahol a kék egy visszakunkorodó bal kanyarral megindul egy domboldalra, amikor feltűnt a távolban a Balaton. Azt gondoltam, már nem is fogom látni, így ennek az élménynek különösen megörültem. Még följebb érve, ismét egy fenyvesnél, vetettem egy utolsó pillantást a vízre,…

Bár korábban azt terveztem, hogy hat alkalmat szánok a Balaton-felvidéki kéktúra bejárására, valahogy mégis úgy jött ki, hogy többet mentem alkalmanként, mint eredetileg kitaláltam, hisz nálam mindig változik, hogy mi kerül végül bele a túrába, ráadásul mindig többet préselek ki magamból.

Alsóörsről eseménytelen, de nem hosszú út vezetett a következő hegyre. Közben egy ponton rengeteg kőtornyot találtunk. Én, mint mindig, morgolódtam emiatt a buta és tájidegen építési szokás miatt, s mind az utolsóig leromboltam őket.