Kínlódós száz méter vette kezdetét a Péter-hegy teteje felé. Minduntalan megcsúszott a lábunk a jó cipő ellenére is. Nehéz volt biztos lépést találni. Egy kicsit megszelídült végül a hegy, de csak éppenhogy. Továbbra is szüntelenül fölfelé tartottunk, alaposan megdolgoztatva izmainkat.

Az első szeptemberi hétvége ismét Balatonfüreden talált. Ezúttal az eredetileg tervezett útiránynak megfelelően haladtunk Balatonalmádi felé. Tervben volt a Koloska-völgybe kitérőt tenni amellett, hogy öt kilátót mászunk meg ezen a látványosnak ígérkező szakaszon.

A Hideg-hegyi kilátóhely még ad egy utolsó, felejthetetlen panorámát a Balatonra és a Tihanyi-félszigetre, mielőtt egy kiszáradt, ám annál szebb mezőn keresztül beküld minket az erdőbe. Itt jött szembe velünk két nő, láthatóan nem kimondottan túrázásra felkészülten.

A Kis-Gellára fölfelé menet meghúztuk, vagyis Józsi meghúzta, én meg próbáltam tartani vele a tempót, persze tök esélytelenül. Így aztán észre sem vettük, már át is értünk a Nagy-Gellára, ahol csak a magassági kő jelezte a hegy tetejét. Innen lassú eresztéssel haladtunk tovább a Cseri kastély felé,…

Szűk hónap kihagyás után nemzeti ünnepünkön gondoltam folytatni a balatoni kéket, s mivel Szentantalfára lényegesen rosszabb a közlekedés, mint Füredre, ezért fordítottam az útirányon és az eddigiektől eltérően keletről nyugat felé terveztem haladni.

A sóstókáli templomromtól a kék jelzésre visszatérve gyalogoltam tovább széles úton, hol a napon, hol árnyékban, szemben pedig a Hegyestű csalogatott egyre kihívóbban. Hosszú erdei menetelés következett, itt igyekeztem valamiért minél gyorsabban haladni. Nem volt semmi látványos, semmi nem akadt,…

Úgy döntöttem, hogy ezt a jeles napot, nevezetesen a születésnapomat nem szeretném munkával tölteni, ezért inkább megszöktem és folytattam a pár nappal ezelőtt megszakított túrámat. Ezúttal Révfülöpről indultam Kővágóörsre, természetesen gyalogosan, mivel akadt látnivaló a kilátón kívül is. Elsőként…

Békésen mendegéltem egyedül az erdőben, majd ahol a szőlőknél a jelzés jobbra kanyarodik, szemben a Hegyestű látványával, ott én még tovább mentem. Egyenesen a Tóti-hegyre. Kitérő ugyan, de mivel nincs messze, nem hagyhattam ki a fentről nyíló bámulatos panorámát.

Miután az Országos Kéktúrát befejeztem, úgy döntöttem – mivel már hiányoltam a balatoni hegyeket –, hogy pihenés gyanánt végigjárom a Balaton-felvidéki kéket. Már korábban is tervben volt, ám most úgy gondoltam, itt az ideje. A dél-dunántúli kéktúrát még úgysem kezdtem el szervezni és kell valami…

Ezen a még mindig télies tavaszi napon úgy döntöttem, hogy újrajárom a Siroktól Kékesig tartó bő 20 km-es király etapot, ezúttal egy szoros menetidőt határozva meg magamnak.

Húsvét vasárnapját megelőzően még akadt egy kis hóesés a Mátrában, így arra gondoltam, élek a lehetőséggel és megcsodálom az utolsó havat odafent, így az ünnep első napját ismét a Kékesen töltöttem.

Valahogy nem tudom megunni a Kékest. Ezúttal ismét Gyöngyösről indulva, ámde megint más útvonalon haladtam, emiatt igen változatossá tudom tenni a Mátrának ezt a részét. Most sem csalódtam magamban, tetszett, amit kitaláltam magamnak.

A Kékestető újbóli meghódítására indultam ezen a verőfényes reggelen. A virágba borult Sár-hegyen átkelve a Szent Anna-tó melletti, azonos nevű kápolnát megcsodálva Mátrafüredre érkeztem.

A Kékes újbóli megmászására azt fundáltam ki, hogy ezúttal Recskről indulva, az egykori munkatábort meglesve, majd az Ilona-völgyi vízesést útba ejtve végül a szokásos Országos Kéken haladva teszem meg azt a pár kilométert, amitől azt reméltem, hogy kellőképpen lefáradok.

Ezen a februári napon Markazról indultam útnak, hogy ismét megmásszam a Kékest. A túratáv nem volt hosszú, de annál látványosabbnak ígérkezett. A markazi várat még úgysem láttam, gondoltam, épp itt az ideje tiszteletemet tenni nála.

Drégely vára azon kevés északi várak közé tartozik, ahol eddig még sosem jártam, így nyakamba vettem a Börzsönyt és szikrázó napsütésben, csodás havas tájakat átszelve a MÁV jóvoltából Nagyoroszi mellől, a várral azonos nevű vasúti megállóhelytől startoltam, hogy felfedezzem eme eldugott kis ékszer…

Ismét egy videós bejegyzéssel készültem nektek, hogy lássátok, télen is érdemes kimozdulni a négy fal közül. Ezúttal Galyatetőről indultam Kékestető felé a Mátrabérc útvonalán, ami részben egyezik a Kéktúra mátrai szakaszával.

2020. utolsó napját korán fekvéssel zártuk, 2021. elsőjét pedig korán keléssel kezdtük, hogy egyik kedvenc helyemen tölthessük ezt a napot. Az időjárás kegyes volt és a reggeli ködös autózás után napsütést ajándékozott nekünk a túra minden egyes percére.