Andi a rengetegben

Balaton-felvidéki kéktúra: (Révfülöp-) Kővágóörs-Szentantalfa 2/2. rész

2021. JÚLIUS

2022. február 06. - Andi a rengetegben

20210727_121709_300.jpgA sóstókáli templomromtól a kék jelzésre visszatérve gyalogoltam tovább széles úton, hol a napon, hol árnyékban, szemben pedig a Hegyestű csalogatott egyre kihívóbban. Hosszú erdei menetelés következett, itt igyekeztem valamiért minél gyorsabban haladni. Nem volt semmi látványos, semmi nem akadt, aminél elidőzhettem volna és most magammal sem volt annyira kedvem találkozni. Ez a nap nem erről szólt.

20210727_125137_800.jpgEgy mezőre érve aztán először a tanúhegyekre nyílt még egy utolsó kilátás, majd néhány méterrel odébb a Hegyestű bazaltorgonái mutogatták magukat most már viszonylag közelről. Rátértem az autóútra, majd egy éles bal kanyarral folytatódott utam tovább az aszfalton, lassan emelkedve. A fölfelé igyekvő autók sorra jöttek, bár szerencsére nem mondhatom, hogy vészesen sokan. Ez is egy olyan látványosság a Balaton-felvidéken, ami autóval könnyen megközelíthető, így számítani kell rá, hogy itt mindig sok turista közlekedik.

20210727_132703_800.jpgA Zánka és Monoszló között magasodó, a tó felé szelíd, tipikus szőlőhegy arcát mutató 337 méteres Hegyestű túloldalát kettévágta a hajdani kőbánya. A visszamaradt kb. 50 méteres bányafal megmutatja a 8 millió évvel ezelőtt működött vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritka. 1998 óta egy geológiai bemutatóhely is várja a látogatókat.

Egy 4-500 méteres fölösleges kanyart levágva mentem tovább, egyre följebb, amerre a kék vitt, mígnem jobbra rátértem a geológiai bemutatóhelyhez vezető útra. Mindenképp meg kellett tennem ezt a kitérőt, akkor is, ha nem akartam volna (de persze akartam), mivel a pecsét a bejáratnál található és az ugyebár nekem alapból kell. S ha már ideértem erre a civilizált helyre, a belépő mellé vettem egy kávét is, majd amíg elszürcsöltem, leültem egy árnyékos padra pihenni. A lelkesedésem azonban nem hagyott sokáig üldögélni, kaptam magam és gyorsan fölszaladtam a hegy tetejére.

Tavaly ősszel jártam itt utoljára, akkor igencsak elcsodálkoztam, hogy egy vasketrecet építettek a nyugati kilátást „eltakarandó”. Számomra nagyon zavaró ez, hiszen voltam még itt akkoriban, amikor egy sima korlát is elegendő volt lezuhanás ellen. A mostani állapot eléggé illúzióromboló. Persze annak, aki először jár itt, minden bizonnyal csodálatos így is.

20210727_133119_800.jpgEttől függetlenül ismét magamba szívtam a látványt, mielőtt lefelé indultam. A lépcsősor alján viszont már nem akadályozza semmi a kilátást, csupán annyi a probléma, hogy innen már nincs meg a 360 fok, de ettől még ugyanolyan szép. Még lejjebb érve besétáltam az orgonák alá, ahol millió kőhalmot építettek itt az emberek. Még mindig nem értem, miért jó ez, hisz a terheinket nem rakjuk le attól, hogy egy követ rárakunk egy másikra, de az emberek mégis nagyon szeretik építeni ezeket a halmokat. Én meg szeretem őket lerombolni, bár itt annyi van, hogy nem álltam neki a munkának, különben azóta ott melózhatnék rajta. Megnéztem még a több tíz- és százmillió éves köveket is, ez viszont elég érdekes. Búcsúzóul vettem még egy jégkrémet, amit a meleg miatt úgy 200 méter megtétele alatt sikerült elpusztítanom, mielőtt széthullott és elfolyt volna.

Kellemes erdős úton folytattam utamat a Tagyon-birtok felé, ahol viszont sehol senki nem volt. Nem mintha akartam volna bármit is, de ha már ki van táblázva mindenfelé, akkor többre számít az ember lánya. Kilátás az viszont volt. Na nem olyan látványos, mint fentről, de a lassan elterülő szőlős lankákról szépen látszott a Balaton vize és a déli part.

20210727_142256_800.jpg

Megnéztem az időt és a térképet és megállapítottam, hogy a busz indulásáig rendelkezésemre álló idő és a megteendő távolság által gyorsabb menetre vagyok kényszerülve, így belehúztam, biztos, ami biztos, ugyanis Szentantalfa nem a pesti körút, ahol percenként jár a tömegközlekedés, így ajánlott volt elérni azt az egyet, ami adódott. Persze egy fotóra mindig sikerült megállnom, de úgy voltam vele, ha esetleg mégis lekésném a buszt, akkor majd lesz valami. Bár ez nem volt opció.

Nagyon szép úton gyalogoltam, igazán kellemes volt gyalogolni rajta. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy feltűnt Szentantalfa templomtornya. Az előttem elterülő széles mezőn kempingezők ütöttek sátrat. Elhaladtam a focipálya mellett és szinte már bent is voltam a falu központjában. Az igyekvés pedig annyira jól sikerült, hogy még fél órám maradt a busz érkezéséig, amit pecsételéssel és a buszmegálló gyerekek által telerajzolt, színes falában való bámészkodással töltöttem el.

20210727_144720_800.jpg

A busz kicsit késett, aminek nem örültem, ugyanis nem sok időm volt az átszállásra, de mivel Zánkáig csak egy helyen állt meg, sikerült lefaragni a késésből. Természetesen ne várjon a nyári csúcsidőszakban a Balaton körül pontosságot az ember se a MÁV-tól, se a Volánbusztól, mert valószínűleg jónéhány percet késik a jármű, mint ahogy ezúttal is. Sebaj, a lényeg, hogy egyszer csak odaért, még föl is vett, így már csak a pesti dugót kellett átvészelni idegösszeomlás nélkül.

Lépések száma: 27867, megtett távolság: 22,2 km, átlagsebesség: 4,09 km/h, elégetett energia: 1580 kcal

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr8916802596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása