Kínlódós száz méter vette kezdetét a Péter-hegy teteje felé. Minduntalan megcsúszott a lábunk a jó cipő ellenére is. Nehéz volt biztos lépést találni. Egy kicsit megszelídült végül a hegy, de csak éppenhogy. Továbbra is szüntelenül fölfelé tartottunk, alaposan megdolgoztatva izmainkat.
Nem tudom, miért gondoltam, hogy itt is lesz egy kilátó, így kicsit csalódott voltam, amikor rájöttem, hogy nincs. Csak a csúcsot jelölő kő állt a hegy tetején, s némi korlátozott kilátással kellett beérnem.
Az utat végül jelöletlen ösvényen folytattuk, mivel a jelzés szerinti lefelé vezető út nagyjából olyan lett volna, mint a fölfelé vezető és már az sem tetszett túlságosan. Így viszont szép finoman ejtett, s így csatlakoztunk vissza Csopak legészakibb házainál a kékbe.
A Plul-malom csinos épületét csak kerítésen kívülről néztük meg, a kaput zárva találtuk. A buszfordulóban pecsételtem, majd megállapítást nyert, hogy ennyi meredek hegy megmászása után jár a pihenő és a kávé. Gyorsan szemrevételeztük a térképet a közeli lehetőségeket illetően, s találtunk is úgy 100-150 méterre egy megfelelő helyszínt. Elhaladtunk a csonkatorony mellett és egy sarki kis borozónál megállapodtunk. Talán úgy 20 percet pihegtünk, amikor újra útnak indultunk, a változatosság kedvéért ismét hegynek fel. Nem annyira küzdelmesen, mint az imént, felértünk a Csákány-hegy tetején álló kilátóhoz. Ide is nagy elánnal szaladtam fel, s hasonló panoráma fogadott, mint a Jókai-kilátóból, csak a Tihanyi-félsziget már jóval távolabb került.
A 2015-ben, 327 m magasan épült Csákány-hegyi (Endrődi Sándor-) kilátó az 1972-ben épített, azóta veszélyessé vált és ezáltal elbontott torony helyén került felállításra. Magassága 18,5 m. Az építmény nevét a veszprémi születésű Endrődi Sándor, 19. századi költőről és műfordítóról kapta.
Mivel a kilátás szinte ugyanaz, mint az előbbinél, sokat nem időztünk fent, inkább haladtunk. Hegyről le, csak hogy majd a következő hegyre is fel lehessen mászni. Paloznak felett gyalogoltunk, elmentünk a Pongrácz-kastély mellett. Az út felől nem is látszik, hogy mekkora az épület, de található benne lovagterem, kápolna és szalonok is. Mivel magántulajdonban van, sajnos nem látogatható, pedig biztos izgalmas lenne végig járni.
Szőlők mentén vezetett tovább az utunk, s megállapítottam, hogy most már kellően érett és édes a szőlő, kezdődhet a szüret. Lovas településén átvisz a jelzés, ám pecsételni itt nem kell. Alsóörsre aszfaltos úton érkeztünk. Itt dilemmába estünk, hogy itt és most menjünk-e a strandra, vagy előbb másszuk meg a kilátót. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel elég nagy kitérő lenne a strand, maradjunk inkább az eredeti tervnél és másszunk hegyet. Immár a negyedik buckának estünk neki, ennek speciel önszorgalomból, mert ide nem megy fel a jelölés.
A Somlyó-hegyi kilátó szakasztott mása a Csákány-hegyinek, csak a színe más.
Az Alsóörs feletti 228 méteres magaslaton egy 80-as években épült, azóta az idő vasfoga által kikezdett háromemeletes kilátó helyén áll a jelenlegi, 2015-ben átadott fenyőfa építmény. A hatszög alaprajzú kilátó 17,5 m magasságból enged rálátást a Balaton vizére és környékére, valamint a Bakony vonulataira.
A kilátást azt hiszem, nem kell már ecsetelnem. Ugyanolyan fantasztikus, mint a társaiból. Józsi végül addig emlegette a strandolást, mígnem azt mondtam, hogy vegyük célba, nem sietünk sehova, így belefér egy óra pancsolás és amúgy sem akarom egész évben azt hallgatni, hogy idén nem tudott megmártózni a Balatonban. Erre aztán átgondolta az egészet és kimondta a végszót: képes elengedni a fürdést, de mivel hosszú a napi út és a strand sincs közel, nem fog belehalni, ha idén nem jön már össze a lubickolás. Ebben maradtunk, majd elindultunk lefelé pecsételni, amit a kocsmánál meg is tettem.
Folyt. köv.
