Miután elfogyott a kávé, bejártuk a vár minden zegét-zugát, lementünk, fölmásztunk, körbejártuk alaposan, majd még felszaladtam a vár fölötti dombra és onnan is csináltam pár felvételt, hogy megörökítsem az utókornak, de leginkább magamnak. Végül lesétáltunk az Ófaluba pecsételni és megkeresni a szállásunkat. Ekkor már kezdtem elég éhes lenni.

A bélyegző az Ófalu felső részében található, kicsit nehezen vettem észre, de meglett. Aztán elindultunk a szállás felé. A google nem mindig a barátom, mert azt mondta nekem, hogy a keresett vendégház a falu alján van, ahol kiér az ösvény a vártól, így visszamentünk odáig. Ez úgy 400 méter csak oda és mi ezt akkor már visszafelé tettük meg, ám a szállás nem volt sehol. Megkérdeztük hát az egyik portánál ülő nénit, hogy merre találjuk, mire visszairányított a falu másik végébe, de hozzátette, hogy nála is van szoba kiadó. Mondtuk, hogy már van foglalásunk, amit kedvesen tudomásul is vett. Nagyon cuki volt a néni.

A szállásunkra rá is találtunk, bejelentkeztünk, megmutatták a szobát, ami egy palóc ház tetőterében volt (ugye el tudjátok képzelni). Ötágyas hodály (ami még nem lett volna baj), de csak egyetlen icipici tetőtéri ablak volt rajta, így baromi sötét és meleg volt. Volt ugyan bent egy mobil klíma és egy ventillátor is, de hogy mindkettő ott volt, az azt bizonyítja, hogy egyik sem fogja lehűteni a helyiséget. A fürdőben nem volt törölköző, pedig ígértek (ezt azonban kérésre pótolták), sem szappan, amivel kezet lehetne mosni. Mérges voltam, mert nagyon nem erre számítottam. Trixinek egyenesen eldurrant az agya. Abban maradtunk, hogy visszasétálunk a nénihez és megkérdezzük, hogy mennyiért ad ki szobát. Azért figyelmeztettem Trixit, ne csodálkozzon, ha 9-12000 Ft-os árat hall majd, egy normálisabb szállás ugyanis ennyit kóstál errefelé. Szerintem itt egy kicsit megrettent, de próba cseresznye, veszíteni valónk nincs. Amikor mondta a néni az árat, én nagyon megörültem, mert olcsóbb volt, mint a lefoglalt szállásunk. Készségesen meg is mutatta, volt hűs szoba, konyha, minden, amit csak akartunk. Én egy kicsit aggódtam a váltás miatt, még nem kellett soha ilyet intéznem, elég kellemetlen szituáció az ilyen. Nem kellett foglalót sem fizetnem és reméltem, hogy nem fogják kifizettetni a szállást. Gyorsan visszasiettünk a már elfoglalt helyünkre, összeszedtük a motyónkat és csapot-papot otthagyva, egy rövid magyarázat kíséretében (Trixi felháborodva előadta, milyen szar a szállás) sietve elhagytuk a tettek mezejét. Én már addigra olyan éhes voltam, hogy elkezdtem szédülni, így Trixi leültetett az újonnan foglalt szállásunk melletti étterem egyik padjára. Elém tolta a szőlőcukrát, abból ettem is, majd kértem kólát és mindketten rendeltünk rendes kaját is. Ez életmentő volt, azt hiszem, mert Nógrádsipek óta nem ettem. Ezért megintem magamat. Jobban oda kell figyelnem. Miután bekajáltunk, átmentünk új szálláshelyünkre. A néni überkedves volt, elmondani sem tudom, mennyire készséges volt velünk. A szállás pedig kiváló, mindenkinek csak ajánlani tudom. Még egy utolsó körre elindultunk, mert mindenképpen be akartam menni az Ófalu kis templomába, szerencsénkre pont véget ért a mise, így nem zavartunk már senkit. Utána még felsétáltunk egészen a falu tetejéig, közben megcsodáltuk a díszes házakat, ahová lehetett, oda pedig betértünk nézelődni.

Vásároltunk finom pogácsát is, igaz, hogy arany árban, de mivel másnap csak későn nyitottak a boltok Hollókőn, muszáj voltunk valami harapni valót venni magunknak. Kényelmesen lófráltunk a kis utcán visszafelé is és érdekes módon, az addig emberek hadától zsongó utcácska kezdett kiürülni. Este 6 után már alig volt lélek, aki ott sétált volna. Mi is behúzódtunk a hűvösbe és viszonylag hamar el is aludtunk. Annyira kellemes volt a levegő és az ágy, hogy ritka jól aludtam reggelig. Szúnyogmentesen.

Lépések száma: 33256, megtett távolság: 24,17 km, átlagsebesség: 3,13 km/h, elégetett energia: 2020 kcal