Terény határában Trixinek elege lett a nadrágszoknyából és egy almafa alatt nekiállt átöltözni. Azért ezt el lehet képzelni, lejtős úton, izzadtan, fél lábon, cipőből kibújva, pipiskedve egyensúlyozva vedlett át. Én igazából csodálkoztam, hogy nem borult fel, mert én tutira úgy dőltem volna valamerre, mint egy zsák krumpli.
A templom mellett már tábla mutatja, hogy csipkemúzeum működik pihenés gyanánt a megfáradt utazóknak (is). Be is tértünk gyorsan. A kis hölgy kedvesen fogadott bennünket, kérdezte, kérünk-e kávét vagy szörpöt, netán lekvárt, esetleg kulacsfeltöltést. Azt kértünk. Odaadtuk neki még majdnem félig telt flakonjainkat. A benne lévő ásványvizet úgy öntötte ki, hogy a szívem is belesajdult, cserébe viszont hideg csapvíz lötyögött ezután a táskámban.
A Hunnia Csipkemúzeumban 2011-es megnyitása óta ismerkedhetünk a kézi csipkekészítés történetével, csipkefajtákkal, alkalmazási területekkel, jellegzetes csipkés tájegységekkel. A múzeum gyűjteménye családi örökség. A Hunnia csipke megalkotója Fáy Aladárné (szül. Edvi Illés Gizella), aki 1871-ben született a Nógrád megyei Tolmácson. Ifjú gyermekkorától kezdve kézimunkázni tanult. Bántotta, hogy a magyar lányok, asszonyok csupa külföldről jött minta alapján készítették kézimunkáikat, mintha valódi magyar minták nem is lennének. Fáyné megismerkedett a sárközi fehérhímzésekkel, azok álomszerű szépségét és gazdagságát megpróbálta csipkébe átültetni. Munkája sikerrel járt, megszületett a Hunnia csipke. A Hunnia csipke olyan szalagcsipke, ami virágokat, leveleket és más formákat alakít. Mindig magyar népművészeti motívumot használ. Motívumai aprók, vékonyszálúak, kontúrozottak, amiket főleg vászonveréssel alakítanak ki és díszvetésekkel lazítanak.
Magát a múzeumot is készségesen bemutatta, kaptunk hozzá eligazítást is, mindezt 800 Ft-ért koponyánként. De tényleg nagyon kedves volt, a kiállítás pedig kicsi ugyan, de gyönyörű és érdekes. Sajnos az orsós magnómúzeumot nem láttuk kitáblázva, már csak utólag esett le, hogy az is itt található. Miután elköszöntünk, elindultunk, a változatosság kedvéért fölfele. A temető már a hegyoldalban fekszik. Itt van nyomós kút, ha valaki itt fogy ki a vízből, akkor tud töltekezni.
Innen még úgy 6 km volt Cserhátsurányig. Dimbes-dombos vidéken haladtunk keresztül, fiatal erdők árnyékában. Egy újabb emelkedő előtt megállva úgy döntöttünk, hogy most már muszáj kajálni, mert kifogy az energia és nem akarunk zombiként megérkezni, hiszen még 3 km volt hátra. Trixi itt már amúgy is félzombi állapotban volt, nem igazán érezte magát tökéletesen. Állva, mint a lovak, elköltöttük fenséges szendvicseinket, aztán már mentünk is. Egy újabb hegyre fölérve ismét páratlan kilátás tárult elénk, természetesen jól láthatóan a szandai Várhegy. Továbbra is tűző napon gyalogoltunk, de időnként meg-megdörrent az ég. Reméltük, hogy megússzuk eső nélkül, mivel csak a távolban sötétlett néhány felhő. (Aztán a következő napokban rendszerré vált, hogy itt dörög, otthon meg ömlik az eső.)
Úgy egy óra múlva beértünk Surányba, ahol rettenetes trágyaszagot hozott felénk a szél. Kicsit fintorogva mentünk végig az utcákon. Szerencsére a szálláshelyünk a pecsételőhelyen volt, így aznap már tényleg nem kellett menni sehová. Miért is hittem azt, hogy vidéken a presszó nem kocsma? Magam sem tudom. Mindenesetre a szállás tiszta volt, az ágy pedig kényelmes. Foglaláskor pedig a cél annyi volt csupán, hogy ne legyen drága és ne kelljen lehetőség szerint letérni az útvonalról. Minden nem lehet tökéletes.
Miután elfoglaltuk rezidenciánkat, lementünk még egy kávéra és üdítőre a kocsmába. Elkértem a wifi kódot is, hogy ne a mobilnetemet használjam, ha nem szükséges. Érdekes alakok kezdtek gyűlni, de mindenki normális volt, egy-két meglepett arcon kívül semmi reakció nem volt, hogy ott ülünk. Végül felmentünk lepihenni. A lábamon megszületett az első vízhólyag, amit igyekeztem az erre a célra rendszeresített tűvel kiszúrni, bár még nem volt teljesen érett a helyzet. Trixinek szintén ilyen problémája akadt. Javasoltam neki az operációt, ha nem akar másnap visongani a fájdalomtól. Először rémült tekintettel nézett rám és megkérdezte, hogy vállalok-e ilyen műtétet, de miután türelmesen elmagyaráztam neki, hogy orvosi diplomával nem rendelkezem és időnként a kezem is remeg, kénytelen volt maga elvégezni a beavatkozást. Aztán hamar elaludt. Én meg… az időnként fellibbenő trágyaszag párájában hallgattam a „csöndben” iszogató helyiek érdekfeszítő beszélgetéseit éjfélig. Aztán végre vége lett.
Lépések száma: 26627, megtett távolság: 20,33 km, átlagsebesség: 2,8 km/h, elégetett energia: 1785 kcal
