A hosszú hétvégének és a kellemes őszi időnek köszönhetően rengetegen jöttek látogatóba és hatalmas hangzavar kerekedett a gyerekek kiabálásából. Mindenki mindenkinek az útjában volt, amikor fotózni kellett, de mindez senkit nem érdekelt.
Helyenként nagyokat lépve lehetett egy másik „terembe” jutni, persze se lépcső, se korlát, se semmi nem segít, ezért csak az menjen oda, aki amúgy is a nyakába tudja venni a lábát. 160 centis magasság alatt a közlekedés csak négykézláb ajánlott. Ebben az esetben szükséges kapaszkodó karmok növesztése.
A várat a történészek szerint a tatárjárás után építette feltehetőleg a Csák nemzetség a 13-14. század fordulóján. Számtalan birtokost tudhatott magáénak. Oklevelek először 1319-1324 között említik II. Mihály várnagy uradalmaként, majd 1379-ben már királyi várként tűnik föl. A várat 1529-ben megostromolták a törökök, majd 1543-ban el is foglalták. 1597-ben Pálffy Miklós fölszabadította, rá egy évre azonban inkább felrobbantották, minthogy ismét a törökök kezére kerüljön. A 18. századtól az Eszterházyak tulajdonába került, ezután a környékbeli építkezésekhez hordták el köveit. Egy monda szerint Gerencsérvár ura, Újlaki Miklós egy német grófhoz akarta adni lányát, Krimhildát, aki azonban Hédervári Imrét, Vitányvár tulajdonosát szerette. A lovag egyik éjjel megszöktette a lányt, de az apja észrevette a szökést és haragjában megostromolta a várat, de nem járt sikerrel. Egy áruló várbélitől megtudta, hogy titkos út vezet a várba, ahová így be is jutott. Leütötte Hédervárit, lányát pedig hazavitte és befalaztatta. Hédervári Mátyás a királyhoz járult panaszra, aki azon nyomban Vitányvárhoz utazott, de mire megérkezett, a dühös apa meglágyult és mégis feleségül adta lányát Vitányvár urához.
A várban jelenleg régészeti feltárásokat, illetve kisebb állagmegóvási munkálatokat végeznek.
Végül nem sokat időztem itt, nagyon zavart, hogy ordibálástól volt hangos az erdő. Gyorsan tovább álltam, de innentől kezdve sokszor találkoztam gyerekcsapatokkal, akik rettentő hangosan kirándultak, számomra élvezhetetlenné téve a túrázást. Nagyon bíztam benne, hogy majd egy kicsit odébb már csönd lesz, de nem így lett. Várgesztesig már nem volt nyugalom.
Vitányvártól visszatérve a kékre, pár lépést megtéve Rockenbauer Pál fába vésett portréja előtt álltam meg egy percre, tiszteletet adva a Kéktúra eme jeles népszerűsítője előtt.
Mentem tovább, de minduntalan a gyerekek zsivajától visszhangzott a környék. Valahonnan mindig előkerült egy csapat gyerek, akik persze nem bírtak normál hangerővel beszélgetni. A fejünk felett kezdett egyre borúsabb lenni, ami az erdőnek is más hangulatot kölcsönzött. Egyáltalán nem ijesztő volt, sokkal inkább elcsöndesedő és megnyugtató, amit ki is tudtam volna élvezni, ha nincs az a sok hangos kölyök.
Széles erdei ösvényen vezetett az út, kényelmesen lehetett haladni, de akárhányszor elhatároztam, hogy leülök pihenni, minden pad foglalt volt. Végül találtam egy helyet, ahol kicsit szusszanhattam, ám nem telt bele két perc, újra zajos kiskorúak bukkantak fel a színen. Nem vártam meg, amíg letelepednek mellém, elindultam. Még néhány kilométer volt hátra aznap.
Nem túl gyorsan bandukolva Zsigmond király portréjába botlottam. Úgy látszik, itt mindenkinek van egy fába faragott arcképe, ettől függetlenül tetszett. Csodálatosan szép volt az erdő. A hatalmasra nőtt fák alatt finoman kanyargó, avarlepte ösvények vezettek egyre közelebb Várgesztes felé. A Zsigmond-kőnél a gyerekcsapat végre leszakadt tőlem, gyors léptekkel megindultak a szikla tetejére, amiből következett, hogy én kihagytam, így legalább megszabadultam a csöndet állandóan megzavaró jelenlétüktől. Sajnáltam egy kicsit, de inkább lemondok a panorámáról, minthogy az út hátralévő részében tovább hallgassam őket.
A néni rettentő kedvesen fogadott, még meleg lekváros buktát rakott elém. A szállás tiszta, jól felszerelt, minden megvolt benne, ami egy magamfajta túrázónak kell. És az az ágynemű… Nehéz dunyha, finom meleg és nem izzad be alatta az ember. Nagyon jót aludtam benne.
Lépések száma: 28040, megtett távolság: 18,75 km, átlagsebesség: 3,95 km/h, elégetett energia: 1334 kcal
