Valahogy nem bántam, hogy elment a busz. A lábam ugyan nem fájt egyáltalán, mégis úgy gondoltam, jó lesz aznap a pihenés is. Felhívtam Trixit, hogy megyek vissza, körbesétálhatjuk a tavat.
A 40 hektáros nőtincsi víztározó Szent István király nevét viseli, mint ahogy a mellette elhelyezkedő park és tér is. A tó a Lókos-patak felduzzasztásával jött létre. A tavon nincsenek stégek, nincsenek bérelt helyek, valamint csónakból sem lehet horgászni. A rövid idő alatt megtelepedett növény- és állatvilág védelme érdekében természetvédelmi területté nyilvánították.
Nagyon kényelmesen, csigatempóban elindultunk a tóparton. Jólesett a könnyed séta, valahogy nem kívánkoztam megszakadni abban a fülledtségben hegynek fel. Fotózkodtunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, tényleg jólesett a pihenő. Miután megjártuk azt a hatalmas, 3 km-es távot, úgy döntöttünk, hogy átbuszozunk Szendehelyre és iszunk egy kávét meg nyalunk egy fagyit. Összeszedtük magunkat és lesétáltunk a buszmegállóba. Pár perc múlva jött is a busz és 10 perccel később már le is szálltunk róla. A kereszteződésnél lévő fogadóba tértünk be, ahol egyébként is pecsételni kell, majd kikértük a kávénkat és egy-egy fagyikelyhet is. Itt kellemesen elütöttük az időt. Tovább beszélgettünk, teljesen jól éreztük magunkat. Trixi még egy kólával, én pedig egy pohár martinivel lazultam. Jó két órát ücsörögtünk ott és szerencsére nem néztek ki minket, hogy nem rendelünk többet.
Lassanként elindultunk a buszhoz, vissza a szállásra. Jött is időben, mi meg bambán felszálltunk rá, miért ne tettük volna. Kértem a jegyet Nőtincsig, mire közölte a sofőr, hogy ez a busz nem arra megy, mert az a busz megy arra és mutatott a mellettünk elhúzó buszra. De már a kezében volt a telefon és hívta a mi buszunk sofőrjét, miközben becsukta a hátunk mögött az ajtót és elindult velünk.
- Józsikám, várjál már be minket, van itt két csinos hölgy, rossz buszra szálltak.
Ez hihetetlen! Ezek képesek pusztán jóindulatból ezt tenni. És még pénzt sem kért, hogy félútig elvitt minket, hogy át tudjunk szállni. Az elágazásnál aztán leszálltunk, megköszöntük a segítséget és rohantunk a ránk váró nőtincsi buszhoz. A buszvezető széles vigyorral fogadott bennünket és mondta, hogy azért ment el, mert látta, hogy felszállunk a másik buszra és egyéb felszálló nem volt a megállóban. Mi meg észre sem vettük, hogy jön még egy busz. Ez a Szendehely egy világváros! Két busz is jön egy időben. Mindenesetre nagyon rendes volt tőle, hogy megvárt minket! Néhány perc múlva már meg is érkeztünk Nőtincsre és tőle is hangos, jókedélyű köszönéssel búcsúztunk. Elképesztő, hogy mennyire kedvesek az itt élők. Le a kalappal előttük.
Kicsit később még leültünk a tópartra, folytattuk a beszélgetést, miközben a víztükrön csillogó lemenő Nap fényeit csodáltuk. Kellemesen telt a nap és valóban jó érzés volt csak pihenni és semmit sem csinálni. Városiként állandóan kényszerem van, hogy csináljak valamit, pörögjek, de most így alakult és az idegen környezetben nem is tudtam volna mást csinálni. Ez a nap így volt tökéletes.
