Andi a rengetegben

Kéktúra 10. szakasz: Várgesztes-Gánt 2/1. rész

2019. NOVEMBER

2021. január 06. - Andi a rengetegben

20191102_085956_300.jpgReggel korán akartam indulni, de mivel a kisbolt csak 8-kor nyitott, muszáj voltam megvárni, hogy tudjak magamnak vásárolni ennivalót, tekintettel arra, hogy máshol nemigen lesz lehetőségem, annyit pedig nem hoztam otthonról, hogy erre a napra is elég legyen. Meg amúgy is jobban szeretem a frisset. Így legalább rendesen kialudtam magam és mivel nem terveztem ezúttal sem 30 km-es távot megtenni, nem bántam a viszonylag késői indulást.

Gondoltam, ezen a napon is sok emberrel fogok találkozni az erdőben, lévén még mindig a hosszú hétvégében voltunk, nem is jósoltak csapadékot, így lélekben felkészültem a tegnapihoz hasonló, idegörlő erdei menetre. Miután betoltam a reggelit és elkészítettem az útravaló szendvicseket, elköszöntem a nénitől és elindultam a faluból kifelé, kitérőt téve a várhoz, ahol valamikor régen jártam már egyszer. Ezúttal zárva találtam. Fém kordonnal elzárva a kíváncsi turisták elől, hogy az egyébként elég rozzant állapotban lévő várba ne mászkáljanak be. (Legfeljebb a tetején található parabola antenna leszedéséért érdemes életet kockáztatni.) Annak idején még volt szerencsém a tetejéről nézelődni.

A 13. század végén a Csák nemzetség több kővárat emeltetett birtokai védelmére, közéjük tartozott a jelenlegi vár helyén létesített korai erődítmény is. A vár első említése 1332-ből maradt fenn. 1342 körül Nagy Lajos király utasítására teljesen lebontották a várat, hogy helyébe egy kényelmesebb lakhatást biztosító vadászkastélyt emeljenek. 1410 körül Luxemburgi Zsigmond király elzálogosította, később a Rozgonyi család, majd az Újlakiak tulajdonába került. Gazdátlan épületeit a lakosság kezdte lebontani, sőt köveiből készítették el a majki kamalduli rendház épületegyüttesét is. 1795-ben a várat már romként említették. 1877-ben Rómer Flóris kezdte meg rekonstruálását. Az egész várat szabálytalan alaprajzú külső kőfal övezte, ebben volt a kaputorony is. A vár épségben maradt falai közé 1932-ben menedékházat építettek, amely a háborúban elpusztult. 1960 és 1963 között a vár romjait feltárták és a helyreállítási munkák során turistaszállót alakítottak ki a várból. Az elmúlt évtizedekben az állagmegóvásra nem fordítottak kellő figyelmet, a tetőszerkezet nélküli várfal bizonyos része leomlott, életveszélyessé vált, emiatt elkerítették.

Lefelé menet talpig futóruhába öltözött snájdig fiúkkal találkoztam, akiknek talán éppen a fölfelé tartó gyalogmenet volt a bemelegítés. Mivel ők is zárva találták a várat, nem sokkal később utol is értek, akkor már lefelé kocogva. Én megindultam fölfelé a dombra, ám hamarosan rájöttem, hogy már rég el kellett volna kanyarodnom, így teljesen fölöslegesen kaptattam fel. Nem baj, legalább fáradok. Úgysem elég hosszú a mai napi túra. Megkerestem az elhagyott utat, majd mentem tovább rajta.

20191102_092536_800.jpgEgy mély vájatban vezetett a kék, itt ismét túrázókkal találkoztam. Hárman voltak, két nő és egy férfi, de szerencsére ők nem kiabáltak, így nem is zavartak néma menetelésemben. Egy újabb kaptató következett, előttem a távolban két férfi haladt, óriási csomaggal a hátukon. A kaptató tetején csak ámultam, mennyire varázslatos az erdő, a hatalmas bükkfák alatt csak porszem voltam. Fejemet a hátizsákom tetejére hajtva bámultam a még meglévő lombok felé. Nem győztem magamban eltárolni a látványt, minek köszönhetően újra letértem az útról. A lehagyott hármas ekkor gyalogolt el a kéken, így nem kellett visszamennem az utolsó jelig, s mivel szinte nem is volt aljnövényzet, gyorsan átvágtam az irányukba. Az előttem járó fiúk ekkor már kapizsgálták, hogy ők sincsenek jó helyen, végül őket nem is láttam többet. A hármassal váltottam pár szót, ők is majdnem benézték az utat. Jót nevettünk, hogy állandóan megelőzzük egymást, s azon viccelődtünk, ha ismét eltévednék, akkor majd újfent találkozunk. Ezzel köszöntünk el egymástól.

Az időjárás eléggé tréfás kedvében volt. Sapkát kellett vennem, de egy idő után melegem lett alatta. Miután levettem, a folyton lengedező szél miatt nemsokára vissza is kellett húznom, hogy komfortosabban érezzem magam.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr716326100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása