A tördemici kilátóhelyről visszasétáltam a kékre, majd immár a Badacsony (majdnem) vízszintes tetején battyogtam tovább a Ranolder kereszt felé, amit már idefelé messziről kiszúrtam a vonatról. Kicsit lógattam a lábamat, elnéztem az alattam fekvő Balatont és a part-menti apró házakat, amik mintha…

2019. szeptember 17-én reggel már a cókmókommal indultam munkába, hogy a délután 4 órás vonattal tudjak is indulni Tapolcára, ahol a szállásomat foglaltam. Mivel hosszabb napi távokat terveztem, gondoltam, kis hátizsákkal próbálkozom és utazok minden reggel és délután, főleg, hogy az első napra…

A csurgói félmeztelen titán tanácsára felmentem a kilátóhoz, annál is inkább, mivel végig ki volt táblázva az út. A kicsivel több, mint 1 km-es kitérő valahogy többnek tűnt, de valószínűleg amiatt, hogy már kezdtem érezni az addig megtett út hosszát a lábamban. Nem tudom miért, de kezdtem magam…

Miután útra készre pakoltam magam, nekivágtam az utolsó napnak. Bakonykútiból kiérve azonnal emelkedni kezdett az út, hogy hamarosan a fennsík tetején találjam magam, ahol tűző napon, szemtelen piaci legyek társaságában töltöttem az időmet, cserébe többször szép panorámában volt részem. Az út egy jó…

Kiértem az erdőből és fenyvesek mentén haladtam tovább, szúrós mezei virágok között. Szemben a Vértes tömbje volt már látható a távolban. Alig érzékelhető keréknyomokon vezetett a jelzés, majd egy rövid erdős rész előtt egy óriási tócsa állta az utamat. Itt gondolkodóba estem, hogy tudnám kikerülni…

Mivel este korán elaludtam, reggel már 6-kor felébredtem, de még egy órát ráhúztam és félálomban pihentem tovább. 7-kor aztán elkezdtem összeszedelőzködni, majd lementem reggelizni. A szállásadóm olyan parasztreggelivel várt, hogy azóta is emlegetem. Mangalica szalonnás, zöldséges tojásrántotta,…

Egy keskeny, de sűrű erdős részen átvágtam, mert láttam, hogy a kilátóhoz vezető út ott vezet tőlem pár méterre. Innen kényelmes sétával pár perc alatt elértem a néhány évvel ezelőtt átadott faépületet, melynek mind a 18,5 méterét megmásztam.

Reggeli és összepakolás után nagyjából fél 9 felé indultam útnak. A táskám hevederjét szorosabbra állítottam a derekamon, mert arra jöttem rá, hogy a hátizsák szinte teljes súlyát a vállam tartja, ahelyett, hogy a csípőmön lenne, emiatt fájdult meg annyira az egész felső testem. Az elején egy kicsit…

Szépalmapusztát elhagyva egy darabig még kísért a hegy tetején lévő radarállomás óriás golflabdájának fehérlő látványa, ám rövidesen megérkeztem Borzavárra, ahol a polgármesteri hivatal ablakához szerelt pecséttel bélyegeztem. Kicsit odébb leültem a buszmegállóban lévő padra pihenni, bár sok árnyék…

Reggel 6-kor indultam otthonról, hogy a 6.45-ös buszt elérjem. Szakadt az eső, én meg csak bíztam benne, hogy nem lesz így egész nap, különben alaposan bőrig fogok ázni. Bázisszállás híján ezen a túrán a nagy hátizsákba pakolva vittem magamon 4 napi életem. Reméltem, hogy bírni fogom cipelni 9…

A térképet nézegetve bíztattam a lányokat, hogy már nincs sok Törökmezőig, ott leszünk félúton. Ezen hír hallatán elszörnyedtek. „Még csak ott leszünk félúton? Hiszen már annyit mentünk.” Tényleg nem kellett már sokat menni és meg is érkeztünk a törökmezői turistaházhoz. Itt harmadszor is…

Az eredeti tervek szerint az egész szakasz egyszerre történő bejárása volt a cél, de mivel két olyan barátnőmet vittem magammal, akik 20 km-t még sosem mentek egyhuzamban, ezért kezdésnek a szakasz első felét próbáltuk bejárni. Én jóval korábbi indulást terveztem, hogy még a nagy meleg beállta előtt…

Kisétáltam a buszmegállóhoz, felültem a hévízi buszra és kb. negyed óra múlva már ott is voltam. Elindultam a tó irányába, de sokáig nem láttam belőle semmit. Mielőtt az én utam elkanyarodott volna, végre megpillantottam a tavat.

Ismét korán keltem, hogy még a hőség előtt letudjam legalább az út egy kicsiny részét. Ahol első nap felszálltam a buszra, ott szálltam le most reggel. Út közben a két nappal ezelőtt meghódított Rezi vára tündöklött ki időnként fehér falaival a zöld hegyoldalból. Mosolyogva gondoltam vissza ott…

Megérkeztem Szigligetre, ahol egy derékszögű bal kanyarral el is indultam hegynek fölfelé. Pecsételtem a borszaküzlet pincefolyosóján, majd úgy döntöttem, tovább megyek Badacsonytördemic felé és befejezem a szakaszt, majd visszajövök Szigligetre és megnézem a várat is, akkor már kényelmesen. Úgyis…

A Szent György-hegy tetején való nézelődés után valahogy mégis erőt vettem magamon, de csak mert muszáj volt, és elindultam lefelé. Ami hajtott, hogy a szigligeti várat – ahol úgy jó 15 évvel ezelőtt már jártam – megnézem. A lefelé vezető út enyhén lejtett csupán, kényelmesen, jól járható úton…

Kifejezetten vártam már ezt a napot, ennek a túrának a legszebb része következett. Éjjel nem aludtam túl jól, elég meleg volt és rettenetesen viszkettek a szúnyogcsípéseim. Reggel izgatottan keltem és már alig vártam, hogy negyed 7-kor beérkezzen az állomásra a vonatom, amivel Tapolcára mentem.…

Alig akartam elhinni, hogy aznap már másodszor kerülök ilyen helyzetbe. Nem volt mit tenni, a reggel megszerzett rutinommal már nem éreztem akkora kihívásnak az ügyet (bár nem esett jól) és pár méter után észrevettem az ösvénynek is alig nevezhető utat, amin már egy hangyányit könnyebb volt…

Egy keskeny patakon átkelve az erdőben aztán egyre inkább emelkedett az út (meg a hangulatom is), bár a hely gyönyörű volt a magasra nőtt fáival. Hamarosan elértem a Rezi várához vezető elágazáshoz. Innen még úgy 1 km-t kellett gyalogolni a várhoz a jelzett tanösvényen, de természetesen emiatt nem…

Gyors reggelizést követően felültem a 6.20-as zalaszántói buszra, hogy még a nagy meleg beállta előtt letudjam az út egy részét. Ez nem volt szép kifejezés, mert a kéket én nem letudni akarom, hanem átélni, de az ember abban bízik, hogy korán reggel még komfortosabban tud természetjárni, mint a déli…