Mégiscsak elértük a vadászházat. Ez az a hely, amire nem voltunk hajlandóak annyit költeni szállásra, amennyit kértek, pedig most nagyon örültünk volna, ha itt befejezhettük volna aznapra. Tartottunk kb. fél óra szünetet, ettünk, ittunk, de elsősorban pihentünk.

Gérce határában Trixi kiszúrt egy almától roskadozó fát az út szélén, gyorsan meg is rohamoztuk. Édes, mégis jóízű alma volt. Kettőt-kettőt megettünk, és még 1-2 szemet szedtünk is elvitelre, jó lesz az később, meg nem volt még elég nehéz a hátizsák.

Reggel gyorsan összekészülődtünk és 7 óra után pár perccel el is indultunk. A vár melletti nyilvános wc-nél bélyegeztem. Vicces módon eddig ez az egyetlen pecsételésem eddig, ami videóra is lett véve...

Hosszas előkészítés után végre eljött a nap, amikor egy távolibb szakasznak kezdtünk neki. A tervben először az Írott-kő-Sárvár túrát akartuk lejárni, de tekintettel Trixi amúgy is fájós térdére, és mert szeretett volna mindenképp jönni, úgy döntöttünk, hogy a 2. szakasszal folytatjuk utunkat,…

A Guckler kilátóból a kilátást csak néhány magasra nőtt fa akadályozza helyenként. Tiszta időben ellátni a Börzsönyig is, nekünk most azonban nem adatott meg ez a kiváltság, mivel elég párás volt a levegő. Egy kicsit tébláboltunk még a kilátóban, aztán összeszedtük magunkat és elindultunk lefelé.

Reggel 6 előtt csörög a telefon, már a metrónál jártam. Trixi volt az. Elhalt, fáradt hangon szólt bele. Hirtelen azt hittem, hogy lebetegedett és le akarja mondani a kirándulást és fuccs az egész napnak. Szerencsére csak elaludt. Már a frászt hozta rám! Így indult a csillagászati nyár utolsó előtti…

Hosszú séta után értünk a Pap-réti Erdészházhoz, ahol újabb pecséttel lettem gazdagabb. Még mindig tovább emelkedett egy kicsit, amikor végre felértünk a hegy tetejére. Persze nem volt ott semmi, csak az erdő. Végtelennek tetsző szakasz következett és a Borjúfő szikláig nem volt semmi, ami azt…

Egy kis nyomozás után kiderítettem, hogy a villanypásztor markolászása ugyan nem jelent életveszélyt, csupán felvillanyozó élmény a taperolónak. Innen pár lépéssel elértük a Szilágyi Bernát-forrást. Találtunk itt padokat, temérdek szemetet, kiszáradt patakmedret. És hápogó hangokat hallottunk.…

Másfél hónappal az utolsó túrát követően ma ismét túracipőt húztam a lábamra. Kicsit tartottam tőle, hogy a hosszú kihagyás után a 24,5 km-es szakaszt hogy fogom bírni, de köszönhetően az ismét elkezdett edzéseknek, megérték a fáradozást és nem volt gond a fizikumommal. Mondhatnám úgy is, hogy…

Balról igen meredek és csúszós apró kavicsos néhány méternyi kitérővel felmászhattam volna egy kőfülkéhez, végül nem tettem, mert elnézve a lyukat, rájöttem, hogy már jártam itt korábban és akkor sem volt annyira élvezetes fölmenni, lejönni meg pláne.

Ahol a térkép a zöld kereszt látnivalót jelöli, nagyjából ott „egysávosra” szűkül az út, belógó vadvirágok és egyéb növények csiklandozzák a lábakat. Éppen leguggoltam (nem pisilni), hogy fotózok egy virágot, amikor egyszer csak megszólal egy prózai 50-es férfihang mögöttem, hogy „csingiling”. A…

Egészen elképesztő módon egy őz ugrott elő hirtelen a fák közül, szökellt párat, majd megállt nézelődni. Földbe gyökezett lábbal néztem őt, ő viszont nem vett észre engem. Kb. 50 méterre lehetett tőlem.  Megmozdulni sem mertem, nehogy megtörjem a csöndet és elijesszem. Inkább gyönyörködtem a…

Az a helyzet adódott, hogy hányaveti lazasággal nem folytatólagosan haladtam tovább a túrámon. Az előzetes tervek szerint most Hűvösvölgytől indultunk volna Trixivel a Rozália téglagyárig, de a nagy meleg miatt ő lemondta a kirándulást. Illetve kérte, hogy halasszuk el. Végül abban maradtunk, hogy…

Egy kicsit meredekebb köves úton haladtam tovább, de ez sem tartott sokáig, majd enyhébb ereszkedő következett. Nemsokára elértem Nagykovácsi legszélső házait és a Muflon itató nevű vendéglátóipari egységet, ahol pecsételtem. Az itatót, vagy ha úgy tetszik, az etetőt zárva találtam.

Néhány lépés után bal kéz felől tábla jelezte, hogy itt áll az 1825-ben létesített, majd 2014-ben felújított Erzsébet-kút, amiből jelenleg nem lehetett vizet húzni. Nem tudom, mikor lehetett, valamikor biztosan, most viszont a kutat vasrács, a rácsot pedig kődarab védte, nehogy valaki bele találjon…

Ezt a túrám ott kezdtem, ahol két héttel ezelőtt abbahagytam. A piliscsabai vasútállomásról pontban reggel hét órakor vágtam neki az újabb szakasznak. S mivel én már a legújabb pecsételő füzetet szereztem be magamnak, újabb pecsét nem volt szükséges, csak a dátumot kellett beírnom a második helyre.…

Föntről jól látszottak Piliscsév házai és temploma, így gondoltuk, biztos jó helyen vagyunk, csak a festések hiányoznak az út mellől. (Utólag kiderült, hogy valóban nem a kéken mentünk, hanem egy kisebb kitérővel egy vele párhuzamos úton.) Így gyalogoltunk végig a búzatábla mellett, egészen…

Egy kis csapáson haladtunk erdős-mezős részeken. A pálos rendi illatos kakukkfűvel teli gyógy- és füvészkertet elhagyva az egyre forróbban égető napsugarak ellen bevetettem következő fegyveremet, a naptejet, majd miután az beszívódott a bőrömbe, még egyszer lefújtam magam a riasztóspray-vel. Ez…

Az Országos Kéktúra teljesítését ezen a napon kezdtük el Trixivel, aki minden unszolásom ellenére sem vett pecsétfüzetet, mondván, ő csak kísér engem. A 6.21-es vonattal indultunk a Nyugatiból, hogy még a hőség beállta előtt letudjuk egy részét a mai szakasznak. Negyed 8-kor léptünk le a vonatról a…