Egészen elképesztő módon egy őz ugrott elő hirtelen a fák közül, szökellt párat, majd megállt nézelődni. Földbe gyökezett lábbal néztem őt, ő viszont nem vett észre engem. Kb. 50 méterre lehetett tőlem. Megmozdulni sem mertem, nehogy megtörjem a csöndet és elijesszem. Inkább gyönyörködtem a látványban.
Próbáltam lefotózni, de ahhoz túl messze volt, a telefonom pedig elég életlen képet készített az erdő sötétjében. Aztán végül, mikor elhaltak a zörejek, én is útra keltem.
Néhány száz méter után egy óriási kidőlt fát találtam, aminek a gyökere jóval nagyobb volt még nálam is. Innen alig tettem pár lépést, amikor egy faágra rálépve az nagyot reccsent a lábam alatt, ezzel megriasztva egy újabb őzet. Eddig még sosem hallottam őzet „beszélni”, de most rá kellett jönnöm, hogy ezek az állatok őzbőrbe bújt kutyák. Ugatott!
Előző este egészen véletlenül belenéztem a híradóba, ahol arról volt szó, hogy ekkor van ezeknek az állatoknak a párzási időszaka, ezért legyenek az emberek körültekintőek. Bár ez a felhívás inkább az autósoknak szólt, az erődjáró turistáknak nem adnak tanácsot, azokból úgysincs sok.
Ahogy az előző, ez sem vett észre engem, és szerencsére nem is az irányomba kezdett futni, mert annak azért nem örültem volna, ha egy szexéhes őzbak elkezd felém nyargalni (bosszú)vággyal telve… Ilyen szempontból nem az esetem.
Pilisszentkeresztre Dobogókőtől számítva kényelmesen másfél óra alatt leértem. A vegyesboltnál pecsételtem, majd egyenesen haladtam tovább az úton. Hamarosan megpillantottam a Dera-patakot, amiben az esőzéseknek köszönhetően elég sok víz volt. A padoknál megálltam tízóraizni, majd betértem a szurdokba, ahol egyik ámulatból a másikba estem. Nem tudtam, hogy nem messze Budapesttől és Dobogókőtől ilyen csodálatos hely létezik. Kidőlt fák és mohás sziklák váltották egymást, a szurdok egyik oldalát a másikkal pedig fahidak kötötték össze. Jobbról balra, balról jobbra kanyargott így az ösvény. Piciny zúgók és alkalmi turisták zaja törte meg az egyhangú csöndet. A fák között beszűrődő napfény az ezernyi szikra táncát járta a lassan csordogáló vizen. Igazán vadregényes és egyben varázslatos mesevilág!
A Dera vagy Kovács–patak mélyítette szurdokvölgy a Pilis mészkőszirtjeit és a Visegrádi-hegység vulkanikus kőzeteit elválasztó törésvonal mellett található. A meredek szurdokvölgyet a patak alakította ki. A kelet-nyugat irányú szurdokvölgy még a legnagyobb kánikula idején is hűvös klímával rendelkezik. A patakban apró rákokat, különböző ízeltlábúakat is megfigyelhetünk. A szurdok geológiai értékét elsősorban az adja, hogy a patak által kivájt völgy meredek falai kiválóan feltárják a földtörténet középkorának triász időszakában képződött dachsteini mészkő formáció vastag padjait, valamint a kőzetrétegek mozgását.
Ezt követően hosszú séta következett az erdőben Csobánka felé. Ezen a szakaszon lényegében nem sok minden található, az ember ilyenkor kényelmesen elmerülhet a gondolataiban, csak ne felejtse el figyelni a jelzéseket.
Folyt.köv.
