Egy kicsit meredekebb köves úton haladtam tovább, de ez sem tartott sokáig, majd enyhébb ereszkedő következett. Nemsokára elértem Nagykovácsi legszélső házait és a Muflon itató nevű vendéglátóipari egységet, ahol pecsételtem. Az itatót, vagy ha úgy tetszik, az etetőt zárva találtam.
Lévén, hogy még csak 11 óra körül járt az idő, nem vártam meg a délután 5 órai nyitást, pedig otthon az interneten látott lilahagymás libazsíros kenyér igen jólesett volna egy finom kávé kíséretében. Tudom, nem a legideálisabb kombinációja egy pénteki ebédnek, de néhány órát nagylelkűen felajánlottam volna értük az életemből. Marad a hosszabb élet. Azért így sem rossz.
Egyre több emberrel találkoztam, a legtöbbjük azonban csak kósza turista volt. Az út hol fölfelé, hol lefelé vitt, hullámozva a hegyen, erdőkön át, hosszú kilométereken keresztül. A neheze azonban még hátravolt. Egy kellemes, úgy 45 fokos köves, sziklás ereszkedő következett. 1 km alatt 150 métert jöttem lefelé. Alaposan oda kellett figyelni, nehogy baleset legyen a vége. Ez az a fajta út, amin az ember szívesebben megy fölfelé, mint lefelé, legalábbis én. Kicsit idegörlő, de nem hosszú, aztán megint a megszokott, enyhe lankák.
Elértem az Ördög-árok patakjához, amin átkelve talpaltam tovább. Már elég fáradtnak éreztem magam, de pihenni nem akartam megállni. Hajtott a kíváncsiság, hogy mennyi idő alatt érek a végállomásra és ez milyen sebességet jelent a saját tempómban.
Beérve Remeteszőlősre, a házak között az aszfaltúton haladtam és szerencsésen sikerült is egy forgalmas úton haladó kunkort levágnom, ami miatt egy kilátópontot ki is hagytam. Persze kihagytam a Remete-barlangot is. Elég elnyűtt voltam már ahhoz, hogy ne figyeljek ilyen látványosságokra. Sokáig gyalogoltam a házak között, mire elértem a hűvösvölgyi Nagyrétet, ahol picit benéztem a jelzést, mert a rét üde zöld látványa és a fölötte magasodó Árpád-kilátó kötötte le minden figyelmemet, úgyhogy itt egy picit hosszabbítottam, mire visszakeveredtem a kékre. Ennyit a reggeli pár száz méteres spórolásomról.
A gyermekvasút állomásán meg kellett keresnem a pecsétet, végül a váróteremben lévővel nyomtam egyet a füzetembe és beírtam becsületesen a dátumot. Aztán az egyik padra letelepedtem pár percre megpihenni és vállon veregetni magamat.
6 óra 15 perc alatt átértem Piliscsabáról Hűvösvölgybe, ebben természetesen a fél órás pihenő is benne van, és ha így nézem, még jobb a teljesítményem. Megérdemlek egy finom dinnyét. (Hát igen, így változnak az igények. Kávé és zsíros kenyér helyett dinnye. Méghozzá hideg.)
A nap egyenlege: egy rettentő fáradt Andi a mérleg egyik oldalán, a másikon pedig egy hatalmas élmény és egy nem rossz teljesítmény. Úgy érzem, inkább erre billen a mérleg nyele, a többi felejthető.
Lépészek száma: 29308, megtett távolság: 25,84 km, átlagsebesség: 4,15 km/h
