Hosszas előkészítés után végre eljött a nap, amikor egy távolibb szakasznak kezdtünk neki. A tervben először az Írott-kő-Sárvár túrát akartuk lejárni, de tekintettel Trixi amúgy is fájós térdére, és mert szeretett volna mindenképp jönni, úgy döntöttünk, hogy a 2. szakasszal folytatjuk utunkat, amiben szinte egyáltalán nincs szintemelkedés.

Mivel a múltkor 31 km-t tettünk meg hegyen-völgyön át, úgy gondoltuk, hogy a 72 km-es távolságot két nap alatt meg tudjuk tenni, pláne, hogy síkvidék. Talán azért is volt jó nekünk a főváros környéki egy napos túrákkal kezdeni az egészet, mivel ezek az emelkedők és ereszkedők nem túl hosszúak, bemelegítésnek viszont tökéletesek a többnapos kirándulásokhoz. Gondoltuk mi…

Első napra Sárvártól Hosszúperesztegig terveztünk bögötei szállással, majd Hosszúperesztegtől Sümegig kívántunk eljutni. Ez napi 35-36 km járóföldet jelentett. Végül a harmadik napon délelőtt akartuk megnézni a sümegi várat, majd a kora délutáni órákban hazaindulás, hogy késő délutánra otthon is legyünk.

Számos lehetőség közül a nulladik napon a 14.40-es gyorsvonatra esett a választásunk, mivel azzal átszállás nélkül – igaz, Győrön keresztül – szűk 4 óra alatt lejutottunk Sárvárra. Kicsivel előbb elkértem magam a munkából és mivel közel dolgozom a Keleti pályaudvarhoz, hamar ki is értem. Trixi már a héten szabadságolta magát, én pedig reggel a nagy motyómmal indultam el otthonról, így ott találkoztunk. Mielőtt felszálltunk a vonatra, vettünk egy kis vizet és csokit a hosszú útra, majd kényelembe helyeztük magunkat az egyik kocsiban. Nem voltak sokan, nagyrészt egyedül voltunk. Győrben a rövid várakozási idő alatt lecsatolták rólunk a mozdonyt, majd a túloldalon raktak rá egy másikat, és dél felé vettük az irányt. Celldömölktől már személyvonatként üzemeltünk, ennek ellenére pontban 18.25-kor érkeztünk meg Sárvárra, amin el is csodálkoztam, mert ilyen hosszú úton úgy tapasztaltam, nem jellemző a pontosság a magyar vasútra. Hátunkra vettük a zsákunkat és bemelegítésnek (vagy ha úgy tetszik, lazításnak) legyalogoltuk a szállásra vezető másfél km-es utat. A városházánál éppen a 18.45-ös harangjáték szólalt meg, amikor odaértünk, kellemes hangulatot teremtve a kis téren. A Nádasdy-vár elég halványan volt kivilágítva, szerintem kicsit méltatlanul. Több figyelmet érdemelne, mert nagyon szép.

Innen már csak pár lépésnyire volt a szállásunk, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. Mivel a reggelit csak 8 órától lehetett volna elfogyasztani, azt nem kértünk. Hamarabb akartunk elindulni, hogy az aznapi hosszú utat sötétedés előtt be tudjuk fejezni, így a késői reggeli nem fért volna bele az időnkbe. Kaptunk viszont sima szoba helyett egy apartmant, így a hazait kényelmes körülmények között tudtuk megenni vacsorára és reggelire is. A szoba amúgy nagyon szép és tiszta volt, jó választásnak bizonyult.

Folyt. köv.