Alsóörsről eseménytelen, de nem hosszú út vezetett a következő hegyre. Közben egy ponton rengeteg kőtornyot találtunk. Én, mint mindig, morgolódtam emiatt a buta és tájidegen építési szokás miatt, s mind az utolsóig leromboltam őket.

Minden mozdulatunk, minden kiejtett szavunk egy kő a kezünkben, mely fodrot képez az élet vizén. A fodor pedig amilyen messze sodorhat tőlünk mindent, ugyanolyan közel hozhatja hozzánk azokat. Minden attól függ, hogyan dobjuk a követ.

Kínlódós száz méter vette kezdetét a Péter-hegy teteje felé. Minduntalan megcsúszott a lábunk a jó cipő ellenére is. Nehéz volt biztos lépést találni. Egy kicsit megszelídült végül a hegy, de csak éppenhogy. Továbbra is szüntelenül fölfelé tartottunk, alaposan megdolgoztatva izmainkat.

Az első szeptemberi hétvége ismét Balatonfüreden talált. Ezúttal az eredetileg tervezett útiránynak megfelelően haladtunk Balatonalmádi felé. Tervben volt a Koloska-völgybe kitérőt tenni amellett, hogy öt kilátót mászunk meg ezen a látványosnak ígérkező szakaszon.

A változás törvényszerű. Benned is.

A Hideg-hegyi kilátóhely még ad egy utolsó, felejthetetlen panorámát a Balatonra és a Tihanyi-félszigetre, mielőtt egy kiszáradt, ám annál szebb mezőn keresztül beküld minket az erdőbe. Itt jött szembe velünk két nő, láthatóan nem kimondottan túrázásra felkészülten.

A Kis-Gellára fölfelé menet meghúztuk, vagyis Józsi meghúzta, én meg próbáltam tartani vele a tempót, persze tök esélytelenül. Így aztán észre sem vettük, már át is értünk a Nagy-Gellára, ahol csak a magassági kő jelezte a hegy tetejét. Innen lassú eresztéssel haladtunk tovább a Cseri kastély felé,…

Mindenki addig jut el, ameddig hajlandó elmenni.

Szűk hónap kihagyás után nemzeti ünnepünkön gondoltam folytatni a balatoni kéket, s mivel Szentantalfára lényegesen rosszabb a közlekedés, mint Füredre, ezért fordítottam az útirányon és az eddigiektől eltérően keletről nyugat felé terveztem haladni.

A sóstókáli templomromtól a kék jelzésre visszatérve gyalogoltam tovább széles úton, hol a napon, hol árnyékban, szemben pedig a Hegyestű csalogatott egyre kihívóbban. Hosszú erdei menetelés következett, itt igyekeztem valamiért minél gyorsabban haladni. Nem volt semmi látványos, semmi nem akadt,…

A legszebb rózsád is elhervad egyszer, és a legrútabb gaz is válhat a legértékesebb növényeddé.

Úgy döntöttem, hogy ezt a jeles napot, nevezetesen a születésnapomat nem szeretném munkával tölteni, ezért inkább megszöktem és folytattam a pár nappal ezelőtt megszakított túrámat. Ezúttal Révfülöpről indultam Kővágóörsre, természetesen gyalogosan, mivel akadt látnivaló a kilátón kívül is. Elsőként…