Mindenki addig jut el, ameddig hajlandó elmenni.

Ez a kedvenc mondásom, mert teljesen igaz, hogy az életben annyit érsz el, amennyit teszel a céljaidért.

Ha valamilyen okból nem mersz tenni semmit (legyen az tehetetlenség, félelem vagy akár lustaság, vagy szebben nevezve kényelem), akkor marad minden a régiben. A megszokott, az unalmas, a kényelmes, a bántó, a megalázó, stb. életünk marad velünk. Lépni kell. Csak egy kicsit, nem nagyot. Nem biztos, hogy azzal már sikert érünk el, de legalább elindultunk valamerre. Mindig csak egy pici változás, egy apró lépés szükséges. Persze van olyan is, aki egyből elsprintel, mert bevállalós és úgy is jól érzi magát a komfortzónájában. Én most viszont inkább azokról, azoknak mondom ezt, akik nem mernek nagyot lépni.

Ha magunkban már eldöntöttük, hogy változtatni szeretnénk, tovább, messzebb jutni, mint eddig, akkor minden bátorságunkat összeszedve tegyük meg az első lépést. Néhány kicsiny lépés után érezni fogjuk a hatását. Talán kedvünket szegheti a rokonok, barátok nemtetszése, de a mi életünket csak mi élhetjük. Úgy, ahogy nekünk jó. Aki valóban szeret minket, az meg fogja érteni, aki pedig nem… nos, azzal meg kell értetni, vagy ha ez nem megy, nem kell erőltetni. Lesz az új úton bőven, aki megért bennünket.

Vegyük alapul, hogy támogatás nélkül indulunk ezen az új úton. Nyilván ekkor kisebb és lassabb lépésekkel kezdünk el rajta járni, de így is előrébb jutunk, mintha el sem indulnánk. Abban a pillanatban, hogy a saját erőnkből, a saját tenni akarásunkból bárhonnan pozitív visszajelzést kapunk, bármilyen sikerélményünk származik, már nagyobb lépésekkel, gyorsabban merünk tovább haladni, ezáltal egyre több megerősítést is kapunk. Egyre jobban érezzük magunkat ezen az új úton. Az első kis sikereken felbuzdulva egyre bátrabbak és magabiztosabbak leszünk. Egyre teljesebbnek érezzük magunkat. Egyre messzebb jutunk. Lehet, hogy néha megbotlunk és lassításra vagy megállásra kényszerülünk, de ez hozzá tartozik az utazáshoz. Ilyenkor használjuk ki az időt és okuljunk ebből is, hogy a javunkra tudjuk fordítani az új tapasztalatot. Talán ismét lassabb tempót kell diktálnunk magunknak, esetleg módosítani kell az útirányon is, de mindenképp menjünk tovább.

Aztán már csak azt vesszük észre, hogy egészen messze járunk a kezdetektől és elértünk valamit, ami korábban csak álom volt. Minden sikerünk attól függ, mennyit teszünk érte.

Csak legyünk kitartóak és ne adjuk fel, mert a siker is csak addig marad el, amíg hagyod…