Legutóbbi (kék)túrám során telt be a pohár, látva az erdőben eldobált temérdek szemetet. Számtalan alkalommal találkoztam már az egyébként teljesen természetes anyagcsere folyamatok záróakkordjaként erdőben "felejtett" zsebkendőivel. Ez az a kényes téma, amiről sosem ejtünk szót, mert ugye kényes...
Gondoltam egy merészet. Mi lenne, ha egy nap alatt háromszor felmásznék a Kékesre? Miután erőm teljében befejeztem ezt a küldetést, arról kezdtem álmodozni, hogyan fejelhetném meg ezt még egy mászással, illetve ha már lúd, legyen kövér disznó, alacsonyabbra ereszkedni, hogy valóban teljesítmény legyen.
Egy újabb szakasszal hosszabbodott Balaton körtúrám. Ezúttal Balatonfüredről indulva a település nyugati határában lévő szőlősök felé vettem az irányt.
Hosszú hétvégénk harmadik napján az ország egyik legszebb fekvésű várát látogattuk meg. Ezúttal a füzéri várról szedtem csokorba egy összeállítást.
A Zemplén mélyén a nyugalom garantált annak, aki nem rest az autójától megszabadulni és gyalogosan az erdő mélyébe veti magát.
Igazság szerint szarvasbőgésért mentünk a Zemplénbe, illetve egy bizonyos túra miatt, végül egyik sem jött össze.
Már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy fel kellene sétálni a Bencehegyi-kilátóhoz és amikor adódott egy nyugisabb hétvégém, elérkezettnek láttam az időt is.
Hónapok óta pihent a polcon a túra igazolólapja, csak arra várva, hogy újabb bélyegzőlenyomatok kerüljenek rá.
...Mert akármilyenek a körülmények, biztosak lehetünk benne, hogy maradandó élményeket fogunk szerezni.
2022-ben 70. születésnapját ünnepli az Országos Kéktúra mozgalom. 1952-ben a Lokomotív Turista Egyesület (anno még Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztály) akkori vezetőjének, dr. Vízkelety Lászlónak javaslatára került kidolgozásra és meghirdetésre az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő mozgalom Tapolca és a Zempléni-hegység között, ami ma már a nyugati határon fekvő Írott-kőtől egészen a zempléni Hollóházáig 1170 km-en át vezet az ország északi részén.
Egy forró júniusi napon negyedmagammal nekiindultam az Ábrahámhegytől kezdődő zöld jelzésnek, amit mindjárt el is vetettünk, mivel a salföldi pálos kolostorromhoz vezető út nem ezen a jelzésen található.
A Mátra és a Bükk között, a Tarna völgyében fekszik egy kicsiny település, Verpelét. Szomszédságában egy domb, egy egykoron működő vulkán (illetve járulékos krátere), s annak beszakadt kürtője, melynek szélén kis ösvény vezet fel, egészen a hegy tetejéig, ahol nem is olyan rég még vár állott... Most kőhalom. Se.
Pontosan ma egy éve, hogy Hollóházán végére értem az Országos Kéktúrának. Nagy változást hozott ez az életembe, s máig egy meghatározó élmény számomra. Az élményeket, érzéseket korábban már megírtam, most a jeles évforduló alkalmából előveszem, hátha valakit megihlet. :) Katt a linkre, majd nézzétek meg a videót is!
Sirok vára az ország talán egyik legkönnyebben megközelíthető erődítménye, ennek köszönhetően jó időben sokan meglátogatják. Teszik ezt azért is, mert az innen elénk táruló panoráma különleges élménnyel ajándékozza meg az arra tévedőket.
Majdnem bolondok napján járatta velünk a bolondját az időjárás. Nem erre készültünk, de április elején a még őszinek tűnő tájba belekapott a tél, ezzel együtt belénk is.
A Nagy-Gete, a Hegyes-kő, a Kő-hegy panorámája és megannyi csodálatos tavaszi virág, no meg az év első napégése jellemezte ezt a 21 km-es túrát Dorogtól Péliföldszentkeresztig.
Egy újabb kirándulás alkalmával jutott egy kis időm Balatonfüred nevezetességeinek újrafotózására. Sajnos nem elég, így nem lett teljes a galéria, kimaradt néhány épület, de azért remélem, hogy így is nyújt elegendő csodálnivalót.
Sosem gondoltam, hogy hivatalosan részt vegyek teljesítménytúrán, most sem ezt tettem. Pusztán kíváncsiságból vágtam neki (nem is a hivatalos túranapon), hogy megtudjam, képes vagyok-e a 42 km-es távot lejárni, mert ennyit még sosem mentem egyhuzamban.