A felhők végre nem takarták a kilátást és láthatóvá váltak dél felé a Bükk dombjai. Itt legeltettük egy kicsit a szemünket, igyekeztünk a látványt elraktározni. Innen már nem volt messze a kilátó, s kis erdei úton folytattuk tovább a fák között. Az ég kékje áttört a foszlóban lévő felhőkön, arcomra…

Eredeti tervem, miszerint ebben az évben végigjárom a kéket, már tavasszal, a covid begyűrűzésekor megdőlni látszott. Aztán júniusban a ramaty időjárás hátráltatott, így akkor csak annyit irányoztam elő magamnak, hogy jó lenne Putnokig eljutni. Legutóbb pedig Putnokról indulva elértük Józsival…

Az út csöppet sem lett könnyebb. Inkább egyre nehezebbnek tűnt és még csak félútnál jártunk. Nagyon sok van még. A kövek, a gallyak, a csúszós talaj, a szüntelen koncentráció továbbra is pattanásig feszítették minden idegszálamat. Mindezt tovább fokozta a füves, pucér hegyoldalra való feljutás,…

Az eső továbbra is megállás nélkül esett, de ekkor már mindegy volt. Nemcsak azért, mert jó volt a kávé és finom a pálinka, hanem mert már rég beázott a cipőnk és teljesen lényegtelen, hogy egy kicsit vizes a zokni vagy egy kicsit jobban. Egy biztos, szárazabb nem lesz, tehát megyünk. Ahogy…

A dédesi vár elágazásától egymás mögött lépkedtünk, én hátul. És mert figyelni kellett a lábunk elé, én inkább Józsi lába elé figyeltem, aminek köszönhetően azonnal felvisítottam, ahogy azt láttam, hogy Józsi lépése mellől egy foltos szalamandra szalad világgá ijedten. Úgy megörültem neki, hogy…

Hétfő reggel csak egy kicsit esett az eső, ám csupán 3 fokot mutatott a hőmérő, ennek ellenére nekivágtunk az aznapra tervezett 30 km-nek. Egészen picit izgultam emiatt, hisz ekkora távot (ami papíron ennyi, nem amennyit még hozzáteszek önszorgalomból) nem mentem soha nagy hátizsákkal, pláne úgy,…

A dédestapolcsányi kocsma pultjánál két helyi álldogált, az egyik normális volt, a másik nem. Úgy értem, kicsit ütődött volt szegénykém, mert folyamatosan magyarázott valamit, inkább csak fennhangon magának vagy általánosan mindenkinek, csak éppen egyetlen szavát sem lehetett érteni.

A Három-Kő-bércen álldogálva egy-két szelfi után rájöttem a nyílt térben, hogy nincs is annyira meleg, így visszavettem egy réteget magamra. Ettünk egy kis csokit, ittunk is hozzá jóféle vizet, hogy azzal is könnyebb legyen a táska, aztán tovább álltunk és elindultunk lefelé. Rendesen eresztett az…

Ezúttal egy kicsit úri módra utaztunk, ugyanis Józsi eldöntötte a tutit, vagyis négy keréken Füzesabonyig robogunk, ott aztán felszállhatunk a vonatra és zötyöghetünk kétszer fél órát miskolci átszállással Putnokig. Erre csak úgy tessék-lássék ellenkeztem, mivel jól jött az a plusz ¾ óra alvás…