A dédestapolcsányi kocsma pultjánál két helyi álldogált, az egyik normális volt, a másik nem. Úgy értem, kicsit ütődött volt szegénykém, mert folyamatosan magyarázott valamit, inkább csak fennhangon magának vagy általánosan mindenkinek, csak éppen egyetlen szavát sem lehetett érteni.

Bezzeg a k… anyátokat szófordulat jól kivehető volt, ezt többször is megértettem, de ezt is a hangosan ordibáló tévéből áradó vírushelyzetre való reagálásként használta. Szóval a vidéki idillt nem tudtuk megtörni, az élet zajlott a szokásos medrében, a kutya se hederített ránk, csak a kocsmáros néni kérdezte meg, mit akarunk. Gyorsan kértem egy cappuccino-t, merthogy az a kedvencem. És miért ne lenne egy ilyen színvonalú helyen, mint ez. Nem volt. Csak a 3 az 1-ben por, de azt nem kérem, köszönöm. Csak presszó kávé van. Az jó. Tej van hozzá? Tej? Kocsmában? Az nincs. A manóba. Akkor jó lesz porból is. Tejszínhabot tehetek rá? Itt egy századmásodpercre megtorpantam, hogy akkor miért ne lehetett volna tej helyett a feketébe ilyet tenni, hisz akkor legalább rendes kávét iszom, de már mindegy volt. Persze kérek, legyen minél több cukor benne, az jól jön. Józsi ugyanilyen bevállalós volt, sőt, ő még egy doboz sört is vett magának, mivel úgy gondolta, túl nagy volt már a súlyveszteség, legyen mit tovább cipelni, majd leültünk az egyik asztalhoz és kényelmesen elszopogattuk a kávéutánzatot. Persze jó volt, legalább valami kávé íze volt és kissé megnyugtatta lázadni készülő lelkemet. Vettem még croissant-t is, amit induláskor be is faltam, ezzel lezártnak tekintettem az uzsonnázást.

Dédestapolcsány csinos utcáit elhagyva szép lassan újra emelkedőbe kezdett az aszfalt. A távolban hívogatóan feltűnt az egyik domb tetején a dédesi vár romja. Ezt majd holnap nézzük meg. A távolabbi hegytetők mind felhőben úsztak, mi pedig az utolsó 2 km-nek kezdtünk neki. Nyílegyenesen haladtunk aznapi végcélunk, Mályinka felé, ahová valamivel 4 óra után értünk be. Szerintem fél 10-től 4-ig nem rossz teljesítmény ekkora táv úgy, hogy közben nézelődtünk és kocsmáztunk is. Elgyalogoltunk még a mályinkai ivóig, hiszen a szakasz ott zárul a pecséttel. Közben megnéztük, hol tudunk másnap reggel friss kaját venni, végül visszabattyogtunk a falu elejére, ahol a szállásunk volt.

A reggeli vásárlást végül kiiktattuk, mivel volt lehetőségünk meleg kaját rendelni vacsorára, így a meglévő szendvicseinket tudtuk másnap enni. A rendelés kiszállításának sebességét most ne említsük, de fel kell készülni akár két órás várakozási időre is. Addig is érdemes a küszöböt rágcsálni.

Az időjárás miatt minden nap a szerencsére kellett bízzuk magunkat. Minden este abban maradtunk, hogy meglátjuk, másnap milyen idő lesz, és akkor döntjük el, hogy tovább indulunk-e vagy sem. Idei tervem, hogy legalább Putnokig jussak el, egyelőre nem látszott megdőlni. Egyelőre.

Lépések száma: 30843, megtett távolság: 25 km, átlagsebesség: 3,75 km/h, elégetett energia: 1916 kcal