Eredeti tervek szerint Bodajk-Szárliget. Szállásfoglaláskor ugyanis a gánti fogadóban nem volt erre a napra szabad szállás, foglaltam hát másnapra, ami ugyebár azt jelentette, hogy ellenkező irányból kell teljesítenem ezt a szakaszt. Első napra nem lett így hosszú a táv, ezért ráértem reggel…

Rövidesen a Nagy-Gete gyilkos meredek kövein, csúszós talaján haladtam. Pár lépés csupán és öt méterrel feljebb kerültem. Szusszanás. Megint pár lépés, megint jóval feljebb vagyok, megint pihegés. És így ment ez végtelennek tűnő ideig. Amikor már azt hinné az ember, hogy sosem lesz vége, egy enyhébb…

Az elhatározás megszületett. Elindulok, aztán majd menet közben úgyis érezni fogom, hogy bírom-e. Tokodon még mindig kiszállhatok. A szállást fél 8 körül hagytam el. Még elintéztem a pecsételést és beugrottam a kisboltba kaját venni, majd visszatérve a kékre, nekiveselkedtem az utolsó etapnak.

Az erdőből kiérve szántóföld mellett haladt hosszan a kék. Innen jól látszott, mi vár rám a következő nap. A még távolról is hatalmasnak tűnő Nagy-Gete kihívást tartogató tömbje elbizonytalanított, hogy képes leszek-e ilyen fáradtan megmászni a rettegett hegyet.

Továbbra is hétágra sütött a Nap, s a lágyan fújó szélben hirtelen gyermekkoromból származó emléktöredékek villantak be, melyek csak felerősödtek, ahogy behunytam a szemem és békésen hagytam, hogy a napsugarak cirógassák az arcomat. (Ez az érzés későbbi túráim során is többször előfordult.)

Reggel indulás előtt még átszaladtam a boltba útravalót venni magamnak. Miután összekészülődtem, ismét átbattyogtam a falun, ami a talajmenti párában igazán bájos látvány volt. Egy jó darabon még aszfalton vezetett az út, mire végre betért az erdőbe. Ahogy haladtam egyre beljebb, úgy lett egyre…

A faluban biztonságban éreztem magam, annál is inkább, mivel az egyik ház kerítésére ki volt írva, hogy: „Ebben az utcában szomszéd vigyázó szolgálat működik!” Ez igazán megnyugtató volt még nekem is. Hosszasan gyalogoltam, most már sokkal kényelmesebben, mint eddig. Lassan kiértem a településről, s…

Kelenföldről indultam a fél 8-as vonattal, kényelmes tempóval tervezve a napot. Már ott kiszúrtam magamnak egy fiatal férfit (nem azzal a célzattal). Fehér ing, vajszínű nadrág, barna velúrbőr cipő, bőr irattáska, benne egy szál vörös rózsa kis rezgővel. Mellzsebében fehér mezei virág díszlett.…