Andi a rengetegben

Kéktúra 11. szakasz: Vértestolna-Mogyorósbánya 3/2. rész

2019. OKTÓBER

2020. december 13. - Andi a rengetegben

20191024_102324a_300.jpgTovábbra is hétágra sütött a Nap, s a lágyan fújó szélben hirtelen gyermekkoromból származó emléktöredékek villantak be, melyek csak felerősödtek, ahogy behunytam a szemem és békésen hagytam, hogy a napsugarak cirógassák az arcomat. (Ez az érzés későbbi túráim során is többször előfordult.)

 

A következő bélyegzés helye Gerecse üdülőnél volt. A kerítésre szerelt pecsét elég magasan helyezkedett el még nekem is, pedig nem vagyok annyira alacsony, de el tudom képzelni, hogy egy 150 centis embernek mekkora kihívás lehet a pecsételés. A kb. 100 méterre lévő Serédi kastély elveszni látszott a párás levegőben.

 

20191024_110615_300.jpgAz erdőőri lak mellé a nyaralót 1935-ben építette Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Az 1950-es államosítás után fővárosi gyermeküdülőként működött, 1968-ban bővítették, felújították, de nem volt megfelelően kihasználva. 1999-ben kapta vissza újra az egyház, jelenleg az Esztergom-Budapest Főegyházmegye működteti. Engedéllyel, előzetes bejelentkezés alapján látogatható. 

Nem sokkal később újra egy csodálatos, ám nagyobb koncentrációt igénylő szakaszon haladtam. Itt is, ahogy reggel, mohás sziklák díszítették az erdőt. Az út mondhatni ki volt kövezve, azonban igencsak figyelni kellett, hová lépek, ha nem akartam bokaficamot szenvedni. Lefelé menetben ez még nehezebb volt, hiszen a lendület sodort volna egyre gyorsabban előre, de muszáj megtartania magát az embernek. Ez számomra nehezebb feladat, mint ugyanilyen úton fölfelé haladni.

Pusztamaróton végre találtam üres padokat, nem is egyet. Mindenekelőtt azonban megcsodáltam az emlékhelyet és az öreg temetőt.

20191024_115504_300.jpgA 13. században létrejött település az 1970-es években néptelenedett el teljesen. Az itt élő svábokat 1945 után kitelepítették. Pusztamarót életének legtragikusabb eseménye 1526-ban, a mohácsi csata elvesztése után következett be. A menekülő magyar fősereg itt próbált meg védekezni az előrenyomuló törökökkel szemben, szekérváraik azonban nem voltak képesek ellenállni a Budáról hozatott ágyúk tüzének. Több mint 20.000 magyar katona lelte itt halálát. Emléküket Kovács György szoboralkotása őrzi.

A temetőben járkálni fura érzés volt. Egyik-másik tábláról le is volt törve már a kereszt. Elfeledett emberek repedt, törött sírjait öreg fakerítés próbálja megóvni a végleges eltűnéstől. Valószínűleg már az ide temetettek unokái sem tudják, kik fekszenek a föld alatt. Olyan emberek, akik akkor haltak meg, amikor az én dédnagyapám még meg sem született, pedig ő is az 1890-es évek végén látta meg a napvilágot. A legrégebbi sírkő előtt kb. 30 centivel hatalmasra nőtt faként éli az 1893-ban, 60 évesen elhunyt Kuszik Tivadar tovább az életét. Nagyon megindító volt ebbe belegondolni.

Leültem végül pihenni, levettem a cipőmet és a zoknimat száradni és felraktam a lábam. Próbáltam a fejlődésben lévő vízhólyagomat kiszúrni, de nem sikerült még. Nem lazsáltam sokáig, csupán 10 percet engedtem meg magamnak, mivel sokkal nehezebb újra útra kelni, ha egy kicsit megpihen az ember. Péliszentföldkereszt felé vettem az irányt, ahol eredetileg meg akartam szállni, de sajnos nem volt már szabad szállás. Megváltozott az erdő, melyben a hosszú menetelés kicsit monotonnak tűnt, jórészt egy távvezeték alatt vezetett az út. Épp mielőtt kiértem volna egy aszfaltozott autóútra, éles fájdalom hasított a talpamba. Rögtön tudtam, hogy a vízhólyag győzött felettem, megadva magát az állandó nyomásnak. Egy darabig minden egyes lépésnél belehasított, de néhány perc után már megszoktam és mivel nem volt más választásom, mint tovább menni, nem is éreztem már a fájdalmat.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr4916281190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása