Az erdőből kiérve szántóföld mellett haladt hosszan a kék. Innen jól látszott, mi vár rám a következő nap. A még távolról is hatalmasnak tűnő Nagy-Gete kihívást tartogató tömbje elbizonytalanított, hogy képes leszek-e ilyen fáradtan megmászni a rettegett hegyet.
Ekkorra már a bal lábam második ujja is megfájdult, gondolom a zokni varrása rossz helyen volt és kidörzsölte a körömágybőr érzékeny területét. Nehezemre esett minden lépés, főleg lefelé. Nyári meleg nehezítette még a gondolataimat is, menet közben pedig egyfolytában a másnapi feladatra összpontosítottam. Nem voltam biztos magamban.
Nemsokára beértem Péliszentföldkeresztre, ahol ismét pecsételtem, majd meguzsonnáztam. Jó lett volna a büfénél inni egy forró kávét, de mikor legyen zárva, ha nem akkor, amikor én ott vagyok. Csalódottan indultam tovább, most már Mogyorósbánya, aznapi szállásom felé. A falu határában elértem a Lourdes-i barlangot és az ott található Szent-kút forrást. Egy picit itt is leültem pihenni, nézelődni, mielőtt az előttem álló hosszú emelkedőnek nekivágtam volna.
A kolostortól mintegy 600 méterre lévő erdei tisztáson áll a Lourdes-i barlang, melyet a szalézi szerzetesnövendékek és kispapok építetteék a 20. században. Szűz Mária és Szent Bernadett szobrát a kecskeméti hívek adományozták 1928-ban, majd 1937-ben Schmidt Sándornak, a dorogi bánya igazgatójának köszönhetően kibővítették. 2010-ben szabadtéri misézőhelyet alakítottak ki mellette. A Szent-kút jéghideg vize a löszfalból fakad. Üde vizének a zarándokok gyógyító erőt tulajdonítanak.
A rövid pihenő után a bajóti Öreg-kő sziklái felé indultam. Az egész út során olyan érzésem volt, mintha kizárólag fölfelé kellett volna mennem és lefelé sohasem. Ez sok erőt, energiát kivett belőlem, bár megvolt az az előnye, hogy a lábamon keletkezett sebeket kímélni tudtam. Itt is hosszan meneteltem egyre csak fel, mire végre elértem a Jankovich-barlanghoz vezető elágazást. A tábla jelzése szerint, annak rendje és módja szerint elindultam a megadott irányba, de úgy 300 méter után már kezdett gyanús lenni, hogy inkább távolodom a barlangtól, mintsem közelebb kerülnék. Ezt megerősítette a telefonom is, ami ugyan csak a kék jelzést mutatja, az viszont jól látszik, hogy hol vagyok éppen. És nem a helyes irányban voltam. Visszagyalogoltam a tábláig, s ebből az irányból már egyértelműen látszott, merre kell mennem. A meredek hegyoldalba épített keskeny lépcsősoron lehet feljutni a barlanghoz, ahová már igen kimerítő dolog felmászni. Én is nem győztem kapkodni a levegőt. Persze pihentebben könnyebb lett volna, csakhogy nekem már volt aznap néhány kilométer a lábamban, ami alapból sem volt kevés, viszont a közel tíz kilós hátizsák azért ennyi idő után elég rendesen leterhel. Fölérve először a Baits-barlanghoz érünk, ez jóval kisebb, mint a Jankovich és kevésbé látványos. Néhány méterrel odébb viszont elérjük a 88 méter hosszú Jankovich-barlangot.
Ez a látványos, hatalmas kupolacsarnokkal rendelkező felszakadt barlang a Dunántúl egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye. A barlangot a mélyből felfelé áramló meleg karsztvizek alakították ki. Oldalfalain jól láthatóak a gömbfülkének nevezett hévizes oldásformák. A kupolaterem végén található agyaglejtőn túli terem a jégkorszak végén elzáródott és mintegy 3000 éven keresztül teljesen érintetlen volt. Ennek köszönhetően a Neander-völgyi ősember által használt kőeszközök sértetlenül kerültek elő innen.
Ottjártamkor épp sziklamászók gyakoroltak köteleiken lógva. Szerencsére kedvesen fogadtak, nyugodtan közlekedhettem közöttük kedvemre. Miután végeztem, elköszöntem tőlük és elindultam lefelé. Még úgy 3 kilométernyi út várt rám, de ez már teljesen eseménytelenül telt el. Rövidesen beértem Mogyorósbányára. Gyorsan megnéztem a telefonomon, hol kell pecsételnem és hol van a szállás, mert valahogy nem akaródzott fölöslegesen sétálnom, amikor reggel majd úgyis arra fogok menni. És milyen jól tettem, mert alig kellett pár lépést megtennem, máris a szálláson voltam. Pecsételni ráér reggel is.
Este azon gondolkodtam, hogy érdemes-e másnap tovább mennem, vagy hagyjam a csudába és megcsinálom máskor, amikor kipihentebb vagyok. Abban maradtam magammal, hogy majd reggel meglátom, hogy érzi magát a lábam.
Lépések száma: 40027, megtett távolság: 31,77 km, átlagsebesség: 3,63 km/h, elégetett energia: 2344 kcal
