Elsőre talán nehéz elhinni, de egy csomó mindenre nincs szükségünk egy túra során azok közül, amit máskor "nem tudunk" nélkülözni. Ha azonban odáig jut az ember, hogy nem csak a Normafa környékén akar kóborolni, hanem kicsit komolyabban veszi a természetben a testmozgást, akkor bizony hamar rá fog jönni, hogy minden gramm súly számít.

Többezer kilométerrel a lábamban szereztem némi tapasztalatot arról, hogy egy túra hogyan lehet minél kényelmesebb, hisz nekem is az a legfontosabb, hogy a sok esetben több napig tartó menetelés minél komfortosabb legyen, így az általam leírtak is ezt tükrözik. A következők egynapos, illetve leginkább nyári többnapos, szálláson éjszakázós túráknál a legpraktikusabbak. De akkor nézzük is meg, hogyan érdemes elindulni, mit és hogyan ajánlott pakolni és mibe.

Hátizsák

Én a legtöbb esetben egy 20 literes decathlonos hátizsákban cipelem a holmimat (téli időszakban többnapos túrák esetén lehet nagyobb űrtartalmú, de azonos paraméterekkel bíró hátizsák használata indokolt). Szerintem lényeges, hogy a hátizsák szellőző hátrendszerű legyen, ami azt jelenti, hogy a hátam és a hátizsák között egy, a zsákot a testemtől távol tartó hálós rész található, ezáltal szabadon tud járni a levegő és nem izzadok össze a táskával. Fontos a táska alapsúlya is (az én táskám összsúlya üresen 1,2 kg). 

Tapasztalataim szerint egy hátizsák alapkövetelménye, hogy legyen a derekánál heveder, amit célszerű is becsatolva tartani magunkon, így a csípő veszi át a terhelést és nem az amúgy is általában gyengébb felsőtestünk fájdul meg alatta. Praktikus, ha ezen a hevederen található kétoldalt egy-egy zseb, amiben elfér zsepi, telefon, iratok, csoki, pénz, stb, de már ez is alapfelszereltség egy túrahátizsákon.

Nálam az vált be, hogy a folyadékot a táska oldalán lévő külső zsebekbe pakolom (ezáltal a belső térben nem foglal helyet), így ha megszomjazom, nem kell megállni levenni a hátizsákot, hanem menet közben tudom használni. Ezek a zsebek jó esetben függőlegesek és egy egyliteres ásványvizes flakon kényelmesen elfér benne.

Sajnos sok újabb kialakítású hátizsáknál sikerült mindenféle megoldásokkal a praktikumot és a jól kihasználhatóságot tönkretenni: kisebb felületűvé tették a szellőző rendszert, a hevederen lévő zsebek eléggé hátra kerültek és emiatt nem esnek kényelmesen kézre, valamint a táska oldalán lévő zsebek is vagy nagyon magasra kerültek, egyedül nem éri el az ember, vagy ferde kialakításúak, így a literes vizesflakon a felkaromat nyomkodja menet közben.

A túrahátizsákokhoz már "beépítve" jár az esővédő huzat, ez nagyon praktikus találmány, érdemes a táska alját felkutatni miatta.

Ruházat

Hihetetlen, de rájöttem, hogy egy nadrágot egymás után kétszer (vagy többször) is föl lehet venni. Télen egy kamáslival lehet védeni a felcsapódó sártól. Nyáron nyilván sokkal egyszerűbb a dolgunk, mert általában vékony és/vagy rövid nadrágban parádézunk, ezt esténként ki lehet öblíteni (tereptől függ, mennyi port szedünk össze) a pólóval/trikóval, fehérneműkkel együtt.

Egy több napos túrát is ki lehet húzni úgy, hogy egy váltás ruhát viszünk mindenből és mosunk (érdemes technikai anyagból készült ruhákat pakolnunk, ezek könnyebben száradnak rajtunk és mosás után is). Télen ez ugyebár nehézkesebb, a nadrág, pulóver kivételével ilyenkor azért alsóneműkből érdemes többet pakolni, de mivel ezek kis helyet foglalnak, még mindig elég a 20 literes hátizsák. :)

A legfontosabb azonban a jól megválasztott cipő. Mindenképpen olyat válasszunk, aminek csúszásmentes anyagból készült (pl. vibram vagy contagrip), kellően redőzött talpa van, hiszen ez adja majd a legnagyobb lépésbiztonságot. A simább talpú cipők biztosan nagyon kényelmesek, de inkább csak városi sétáláshoz ajánlanám őket. Vásárlásnál érdemes odafigyelni, hogy legalább egy számmal nagyobb legyen a lábunknál, mert lefelé menetben elég kellemetlen, ha nyomja a lábujjunkat a cipő. Az a jó, ha lejtmenetben sem éri el a lábujjunk a cipő orrát. Próbánál érdemes fellépnünk egy erre a célra rendszeresített eszközre, vagy ha nincs, akkor pipiskedve ügyeskedni. A túracipők általában keményebbek, nehezebbek, de persze ízlés dolga, hogy ki milyet szeret. Mindenesetre ez az a tétel, aminél nem érdemes nagyon spórolni, mert a cipő/bakancs az, ami minden lépésünket meghatározza.

Én személy szerint száraz időben jobban preferálom a terepfutó cipőt, mert alig van súlya és jól szellőzik. Télen természetesen vízálló, magasszárú bakancsot húzok a lábamra, ez megvéd a hóban és sárosabb, vizesebb területeken is jól használható, bár súlyra el tudnék könnyebbet is képzelni.

Soha ne vegyünk lábbelit próba nélkül, például netről rendelve! (Vagy legalább előtte menjünk el egy boltba és próbáljuk fel, hogy tudjuk, mekkorát kell rendelni.)

Pipere

Mottóm: mindenből keveset. Tusfürdőből csak a repülőre felvihető pici flakonban viszek (ezt otthon mindig után lehet tölteni), amit akár samponként is használok. Fogkrémből szintén a pici tubusost csomagolom (drogériákban általában a pénztárnál található kis polcokon helyezik el ezeket), a fogkefe pedig adott, bár lehet kapni összecsukható fogkefét is, nekem ezzel egyelőre nincs tapasztalatom. Fésűként nem az otthoni hajkefémet viszem, hanem egy pici utifésűt (majdnem olyan, mint egy játék fésű), bár ez akár el is hagyható (mai divat szerint). Nyáron a naptej foglalhat még helyet, de az szinte kötelező tartozéka a csomagnak, viszont ebből is lehet pici flakonba áttölteni. Gyakorlatilag minden más nélkülözhető.

Eü csomag

A rendszeresen szedett gyógyszerek mellett érdemes egy minimális elsősegély csomagot összeállítani. A legfontosabb, hogy legyen benne kisebb-nagyobb ragtapasz, fájdalomcsillapító, kullancs elleni spray, de ha ennek ellenére mégis befúrta magát a kis dög, akkor egy kullancskiszedő csipesz sem árt. Nálam szokott lenni még fertőtlenítő törlőkendő, ha esetleg sebet, illetve a környékét kell megtisztítani (volt már rá példa), illetve egy biztosítótű a hátizsákra tűzve, hogy könnyen elérhető legyen, a vízhólyagok "műtéséhez". Kézfertőtlenítőt egyéni igény szerint érdemes pakolni. A papírzsebkendő pedig alapvető kellék. A magam részéről az izolációs fóliát elég luxusnak tartom magammal cipelni, bár súlyra könnyű, de fölösleges helyet foglal és elég minimális az esélye, hogy használni kell.

Élelmiszer

Attól függően, hány napra indulunk és milyen lehetőségeink vannak a vásárlásra, nálam ez szokta a legtöbb helyet foglalni a hátizsákban. Kétszer egy liter víz kerül a táska oldalzsebeibe kívülre. Ezeket településeknél, forrásoknál után lehet tölteni.

Kajából mindenkinek a saját igényei, étvágya szerint kell csomagolni. Van, aki egész nap jól működik energiazselékkel és -szeletekkel, csokival, olajos magvakkal (ezekből is érdemes egyet-egyet magunkkal vinni), de nekem a rendes hagyományos szendvicsre van szükségem. Előre "legyártva" kevesebb helyet foglal, mint külön cipelni a felvágottat, húst, konzervet, konzervnyitót, kést, zöldségeket, ráadásul időt spórolunk vele, amit aztán bámészkodással, látnivalók megtekintésével lehet tölteni.

Ha a szálláshelyen vagy a településen nincs lehetőség meleg étkezésre (vagy takarékos túrázók vagyunk), abban az esetben szoktam zacskós kaját magammal vinni, mert víz és egy edény biztosan van, amiben meg lehet főzni.

Egyéb

Nem kell könyv, utazópárna, váltás cipő, stb. A sarat is le lehet úgy takarítani, hogy fölengednek a buszra. Nekem még sosem volt ilyen problémám, pedig ragadt már rám dagonya nem egyszer.

Papír térkép helyett személy szerint jobban szeretem a mobil applikációkat. A telefon úgyis mindig az embernél van, és ha már okos, akkor használjuk ki. Ehhez persze töltőt is szükséges csomagolni, amivel szálláson, esetleg településen ivóban lehet tölteni a telefont. Ha nem sajnáljuk cipelni, akkor egy feltöltött powerbank ki tud segíteni a kritikus helyzetekben.

Ha olyan túrára indultunk, akkor az igazoló füzetet és a bélyegzőpárnát ne felejtsük otthon. Célszerű a füzetbe vagy egy külön papírra még otthon kiírni a szállások telefonszámát, illetve az egyéb fontos infókat arra az esetre, ha a technika cserben hagyna.

Nem tudom kinek mi a tapasztalata a településeken szabadon kószáló, területüket védő kutyákkal szemben. Többen esküsznek az ultrahangos kutyariasztóra, mások szerint többet ér a határozott fellépés. Szokták még ajánlani a túrabottal fenyegetőzést is, de nem tudom, hogy valóban hasznos-e. Erre az esetre még én sem találtam tökéletes megoldást, így ha esetleg van valakinek bevált ötlete, módszere, akkor ne tartsa magában.

Ha már az előbb szóba került a túrabot, sokaknak nagy segítséget jelent, mert átveszi a terhelés egy részét. Az én tapasztalatom, hogy engem akadályoz, mert mindig tele van vele mindkét kezem és úgysem lehet mindenhol használni, akkor pedig végképp útban van.

Jegesedő terepen nagyon nagy segítséget jelent a hómacska használata. Azt azonban nem árt tudni, hogy sárban, sima hóban nem célszerű ráapplikálni a cipőre, mert inkább kínlódás lesz vele a gyaloglás. Csak akkor érdemes magunkkal vinni, ha jegesek az utak, mivel viszonylag sok helyet foglal és érezhető súlya is van.

Ha nagyobb eső várható, akkor még nem árt, ha egy esőkabátot vagy esőponcsót is magunknál tartunk, ezt (attól függően milyen és mekkora) célszerű a táska külsejére felcsatolni, amíg épp nem kerül használatba. Az esőponcsó előnye, hogy a táska is be tud bújni alá, így hosszabb esőzés idején is könnyen be tudunk nyúlni a táskába, nem kell leoperálni a hátizsák saját huzatját, hátránya, hogy nagyobb helyet foglal.

Ezeken kívül egyéni ízlés, ki mennyit hajlandó magával vinni, de ha hosszú a túra, netán több napig gyalogolunk, akkor az a jó, ha minél kevesebb súllyal megyünk a lehető legnagyobb komfortfokozattal. Természetesen teljesen más, ha sátorral vagy kutyával indulunk neki (előbbivel csak párszor egy éjszakás tapasztalatom van, utóbbival semmi), ebben az esetben jóval nagyobb hátizsák és nehezebb súly párosul az élmények mellé.

Szóval nincs ebben semmi ördöngösség, hamar rá lehet érezni, hogyan lehet kényelmesen túrázni úgy, hogy mindenünk megvan, ami kellhet. És tudom, a fentiek elég puritánnak tűnnek (a természetbe sem azért megyünk, hogy az otthon megszokott kényelmét vigyük magunkkal), de ha valaki rendszeresen túrázik, akkor nem akar semmi fölöslegeset cipelni, mert a testünk gyorsan megérzi, hogy valami nincs rendben (túl nehéz, túl kényelmetlen, nagyon fáj).

Legközelebb egyéb hasznos infókkal jövök, amik sokaknál problémát szoktak okozni és amikre jó odafigyelni.