A békás incidens után már eseménytelenül telt az út további része, amiért igazán hálás voltam, mert már egyáltalán nem hiányzott semmiféle megpróbáltatás. Így is sok volt ez a nap és semmi másra nem vágytam, mint lezuhanyozni és ágyba kerülni. Annál is inkább, mert tudtam, hogy vágáshutai szállásom…

A Rudabányácskára vezető gyér forgalmú úton baktattam lassan, elcsigázottan. Mellettem időnként elhúzott egy-egy autó, de senki nem állt meg megkérdezni, segíthet-e. Az agyam az egyre erősödő tünetekre reagálva vészüzemmódba kapcsolt és maradék lélekjelenlétemnek köszönhetően hirtelen eszembe jutott…