A békás incidens után már eseménytelenül telt az út további része, amiért igazán hálás voltam, mert már egyáltalán nem hiányzott semmiféle megpróbáltatás. Így is sok volt ez a nap és semmi másra nem vágytam, mint lezuhanyozni és ágyba kerülni. Annál is inkább, mert tudtam, hogy vágáshutai szállásom az előzőekhez képes luxus lesz.

Egy rövid szakaszon balról kinyílt a tér és elláttam a Sátoros-hegyekig. Nemrég még ott kínlódtam, most pedig már itt vagyok. Hátam mögött hagytam a szúnyogokat, a békát, a meredek hegyoldalakat, a könnyeket. Fájt a lábam, fájt a lelkem, de valahogy mégis könnyebbnek éreztem már magam. Túljutottam a holtponton. Talán ilyen mélyen még sosem voltam. De ide is el kellett jutni, hogy rájöjjek, mennyi erő és akarat van bennem. Hogy a történtek ellenére igenis tovább kell menni és nem feladni, mert sokkal több a pozitív hozadéka a nehézségek leküzdésének, mint a negatív. 

Már nem volt sok hátra, nagyjából 3 km. A lábam kegyetlenül fájt továbbra is. Az addig kiszúrt vízhólyagok folyamatosan újratöltődtek. Eléggé fájdalmas élmény volt rajtuk járni. Egy hólyag a körülmények áldozata lett és kidurrant valamikor menet közben, az leginkább lefelé haladva kínozta a lábamat, ahogy a súlyom még jobban ráterhelődött.

Végül beértem Vágáshutára. Pecsételtem még a forróságban, majd a szállás felé vettem az irányt. A tulajdonosok nagyon kedvesen fogadtak. Gyorsan megbeszéltük a vacsorát, majd magamra hagytak pihenni és hidratálódni. A zuhany igazi megváltás volt, de ahogy belenéztem a tükörbe, elborzadtam. Még a szemhéjamat is megcsípték a szúnyogok. A halántékomon is lett egy viszkető dudor, s pont úgy néztem ki vele, mint akinek a szarva kezd kinőni. A házban kellemes hűs volt, az ágy kényelme mesés. A szoba tiszta, a konyhasarokban pedig minden megtalálható volt, amire csak szükségem lehetett. Nem kívántam többet.

Szerencsére volt wifi, így azért legalább írásban tudtam kapcsolatot tartani az otthoniakkal, ha már továbbra sem volt térerő a szóbeli beszélgetéshez. Nagyjából másfél órával érkezésem után meghozták a vacsorát is. Akkora adagot, hogy egyszerre nem is tudtam megenni, s még reggelire is maradt belőle.

Este még elolvastam a másnapi útvonal leírását, mi vár majd rám. Nem kellett volna, ugyanis a leírás szerint Vágáshuta és Nagyhuta között nyáron bögölyfelhő vár a túrázókra. Teljesen elkeseredtem. Pont ez hiányzik még nekem. Meg az a kullancslégy, ami ekkor mászott elő a hajamból és vett irányt a homlokom felé. Ez borzasztó. Aztán elaludtam.

Lépések száma: 39024, megtett távolság: 28,01 km, átlagsebesség: 3,5 km/h, elégetett energia: 2180 kcal