Szádvárnál váltottam néhány szót a fűkaszás emberrel. Elmondta, hogy épp a következő héten lesz a felújított vár hivatalos átadója, amiatt végzik most a fűnyírást, és mert a fia hétköznap az iskola miatt nem ér rá feljönni ide segíteni neki.
Szádvár 460 méteres magasságban található, a Szögliget fölötti sziklás hegycsúcson. Az igen méretes, 200*70 m nagyságú várat a tatárjárás után építették IV. Béla utasítására. Hazánk egyik legnagyobb alapterületű vára feltehetőleg a Kassára vezető utat őrizte. Az eredeti várat a 16-17. században kibővítették. Tulajdonosai közt volt Szapolyai, Aba Amádé és a Bebek család is. 1567-ben a császári erők 4 napon át ostromolták az erődítményt, s a folyamatos ágyúzás következtében sikerült lyukat ütni falán, végül a védők feladták a várat a szabad elvonulásért cserébe. Ezután az Eszterházy család, majd Thököly kuruc seregei rendelkeztek a vár felett. 1686-ban a bécsi udvar kiadta az utasítást lerombolására, s két évvel később felgyújtották. A 20. században a határhoz való közelsége miatt tilos volt a látogatása. Ma rendszeresen végeznek állagmegóvó és feltáró munkákat, melynek köszönhetően egyre több részlete bukkan elő a múltból. Különleges adottságának köszönhetően a panoráma egyedülálló.
Szétnéztem a hatalmas várban. A romok elég kiterjedt területet foglaltak el a hegytetőn. A kilátás pazar (mindig ez a kedvenc részem), a vár áll (úgy ahogy), az élmény pedig elvehetetlen (minden kínlódás megéri). Régi vágyam vált valóra azzal, hogy eljutottam ide. Boldogságban tobzódtam, egyrészt az ide eljutás miatt, másrészt mert az időjárás is kegyes volt hozzám Derenk óta.
Ideje volt tovább állni, így megindultam a hosszú lépcsőn lefelé, majd miután visszatértem a kék jelzésre, folytattam utamat. Sűrű erdőben meneteltem, s nem sokkal később elértem a Borz-lyuk-forrást. A környéken mindenfelé kidőlt fák és csermelyek. Azt sem lehetett tudni, hol a forrás, mert mindenhonnan víz folyott. Nem sokat nézelődtem itt, haladnom kellett, még messze volt a nap vége. Szüntelen a sötét erdőben vezetett az utam. Senkivel nem találkoztam, még egy állattal sem. Úgy tűnt, nem is ér véget a farengeteg soha, ám nemsokára elértem a Szabó-pallag erdészházat, ahol az esőbeállónál újabb pecsét került a füzetembe. Nem akartam időt húzni már semmivel, mert így is aránylag későre járt. Megindultam az utolsó 3 km felé. Csöndben mendegéltem, ahogy nekem jólesett, egy darabig még az erdőben. Egy ponton eltűntek mellőlem a fák, széles panorámát kínálva a vidékre. Ez sem volt egy utolsó látvány, immár a Bódva völgyében fekvő Bódvaszilasra és a szemközt magasodó Esztramosra, illetve a másnapi utam egy részére.
Még mentem tovább az erdőben, mire kiértem onnan, s szántóföld mellé szegődtem. Néhány lépés után feltűntek előttem nem is olyan távol Bódvaszilas házai. Az Esztramost, majd lassanként a falut is megsütötte a Nap, miközben a hátam mögött és jobbomon acélkék felhők kezdtek tornyosulni. A kettő találkozásánál színek kavalkádja csókolózott. A napsütötte zöld fű, Bódvaszilas ragyogó házai, a felhők között bekandikáló kék ég és a haragos fellegek összjátéka olyan volt, mintha egy szerelmi táncot látnék. Húzd meg, ereszd el, szeretlek is meg nem is, izgalmas és szemet gyönyörködtető intenzív pulzálás. Egy csoda.
Nemsokára beértem Bódvaszilasra. Hat óra lehetett. Nem volt vészes. Szállást foglaltam, majd nekiálltam kimosni 3 napi komplett ruhatáramat. Eltarott egy darabig. Szerencsére volt fűtés és ruhaszárító is, így mindent normálisan ki tudtam teregetni, hogy reggelre megszáradjon. A vizes cipőmet is szétszereltem, amennyire csak lehetett és beraktam a konvektor alá, azt meg jól feltekertem, had végezze a dolgát. Utána nekiálltam főzni, volt nálam műkaja, jól is laktam vele. Zuhany, hajmosás és nem is volt semmi gondom. Jó helyem volt.
Lépések száma: 45573, megtett távolság: 37,69 km, átlagsebesség: 4,3 km/h, elégetett energia: 2546 kcal
