A Fortepan olalát bogarászva rájöttem, hogy van egynéhány képem, amelyeket hellyel-közzel ugyanarról a helyről készítettem, mint amit annak idején a régi képek fotósai. Nekiálltam hát és előkotortam a korábbi képeimet.

Nem győzhetsz le mindenkit, de magadat akár minden nap.

Tar-kőnél kiültem a szikla szélére. A Nap lágyan sütött, a lábam a semmibe lógott, előttem viszont a mindenség hevert. Ég és föld között lebegtem, a csoda pedig nem győzött bekúszni elmémbe. Ott voltam, az élmény az enyém lett, miközben nem gondoltam semmire, csak átadtam magam az érzésnek.