Az út egy keskeny ösvényre vezetett be, természetesen fölfelé a sűrű, párás erdőben. Már nagyon kínlódtunk és eléggé húztuk a belünket. Alig vártuk, hogy végre valahára megpillantsuk a nógrádi vár falait. Néhány szentségeléssel később azonban ez a pillanat is elérkezett.

...És nem kell azt gondolni, hogy amikor felérsz, akkor milyen jó. Túrót. Odafönt sincs semmi! Na jó, a távolban a visegrádi fellegvár látható a fák között, de annyira messze van, hogy tán észre sem venni, ha inkább a szemeden is levegőért kapkodsz.