Romhányig végig aszfalton és tűző napon meneteltünk. Romhány előtt az útszéli házaknál két kutya járőrözött, időnként az autók között, de jól láthatóan egy adott házhoz tartoztak. Trixi egyszer-kétszer rájuk mordult, én ügyet sem vetettem rájuk, szép nyugodtan haladtam Trixi mögött.

Amikor már tényleg komoly fejtörést okozott, hogy mi lesz a kutyussal, akkor az élet tálcán kínált egy tökéletes lehetőséget. Az egyik kanyarból hirtelen egy lány tűnt fel. Természetesen rögtön szóba elegyedtünk.