A Magas-hegyi kilátó tetején hosszú ideig ültem, próbáltam újra és újra elérni valakit telefonon, de rendre lyukra futottam. Ismét zokogás. Iszonyúan csalódott voltam. Csalódtam magamban, hogy már megint szétcsúsztam. Csalódtam mindenkiben.
Egyszer csak egy őzsutával találtam szembe magamat. Nesztelenül lépkedtem, így nem ijesztettem meg. Úgy 20 méterre lehetett tőlem. Egy darabig csak álltunk és néztük egymást érdeklődve. Az idő mintha megállt volna, annyira nyugodt volt minden körülöttünk.