Kényelmes tempóban talpaltam a vízhólyagjaimon, az Eszkála-erdészházig eseménytelenül. Itt értem utol újra a két nőt. Az esőbeállónál pihentek éppen, én pedig hozzájuk ültem. Hátamról patakokban folyt a víz, s ez jól látszódott a ruhámon is, egészen a csípőmig tocsogtam az izzadtságban.

Erdei árnyas úton mendegéltem, s nagyjából 1,5-2 km-nyire elértem az István-kúti vadászházat, ahol a következő pecsétet kellett benyomnom a füzetbe. Itt találkoztam ismét a két nővel, akikkel a Pengő-kő előtt futottam össze felfelé jövet. Kicsit szóba elegyedtünk, természetesen ők is a kéket járták,…