Kicsit nehezen keltem fel az Arka-patak feletti pihenőmtől, de muszáj volt tovább mennem, nem tölthettem itt az egész napot. Tovább gyalogoltam az erdőben. Egy-egy tócsa vizéből időnként egy béka nézett rám riadtan, majd jöttemre rögtön el is bujdokoltak a 10 centi mély víz fenekére.

Második napon már alig vártam, hogy útnak induljak. Még a mozgóárus pékségből vettem szendvicsnek való zsömlét, amit a tulajjal ketté vágattam, remélve ezzel, hogy némi kis konyhasarkot sikerül majdan kialakítani a szobába a turisták jövőbeli nemzedékének.