Nagy sokára kiértünk az erdőből és a Nagybárkány feletti füves mezőn haladva egyre több ház kezdett előbújni a völgyből. Amikor elértük a templomot, nagyon megörültem, ahogy megláttam a nyomós kutat, ám örömöm csak addig tartott, amíg rá nem tehénkedtem a karjára. Nem jött belőle semmi.

A Tepke felé tartva a gyér erdő fái közé könnyen behatoltak a Nap sugarai, ezzel kellően fülledté téve a levegőt. Patakokban folyt rólunk a víz, nem győztünk eleget inni. Időnként mintha a kilátó lábát véltem volna látni, aztán kiderült, hogy még mindig odébb vagyunk. Trixi némán követett és…