A leghosszabb és legnehezebb napnak néztünk elébe. Hiába aludtam éjjel úgy, mint a bunda, mégis fáradtnak éreztem magam ismét. Negyed 7-kor sikerült elindulnunk és már az Ófaluban fölfelé kellett gyalogolni, a falu végéből meg még följebb és egyre csak föl.

Miután elfogyott a kávé, bejártuk a vár minden zegét-zugát, lementünk, fölmásztunk, körbejártuk alaposan, majd még felszaladtam a vár fölötti dombra és onnan is csináltam pár felvételt, hogy megörökítsem az utókornak, de leginkább magamnak. Végül lesétáltunk az Ófaluba pecsételni és megkeresni a…