A jósvafői eljutáshoz először meg kellett mászni a barlang bejárata felett magasodó sziklát. Ez az egyetlen valamire való szintemelkedő ezen a szakaszon. Fentről viszont páratlan a kilátás. Kötelező itt megállni és szájtátva merengeni.
Kezdtek sötétebb felhők gyülekezni, de nem akartam mozdulni. Komótosan mégis rászántam magam az indulásra, majd enyhén ördögszántásos úton tovább indultunk. Bíztam benne, hogy nem fog ránk szakadni az ég. Lassú ereszkedés kezdődött, s Aggtelek települését kikerülve folytattuk utunkat.
Végig kényelmes, jól járható úton mentünk, időnként sötét erdőben, madárdal közepette. Zsuzsa előző nap azt mondta, ha elhallgatnak a madarak, akkor jön az eső. Még énekeltek, ennek függvényében nem is kapkodtuk el a sétát. Ám egyszer csak elértünk a tengerszemhez vezető elágazáshoz. És tulajdonképpen nem is értem, miért nem ott vezet a kék, mert úgyis le kell itt térni a pecsételéshez. Akkor már mehetne hivatalosan is a tengerszem mellett. Úgyis mindenki megteszi ezt a kitérőt, mert ezt is látni kell egyszer, pláne így, hogy a billogozáshoz le kell térni az útvonalról.
Szóval bekerült itt is a stempli és ezzel meg is érkeztünk aznapi szállásunkra. Be is merészkedtünk úgy sárosan, ahogy voltunk. Sajnos a koktélruhám otthon maradt, így viszont biztos munkát adtunk a takarító személyzetnek. Legalább nem fenyegeti őket a kirúgás veszélye.
Felcihelődtünk és javaslatom, miszerint nézzük meg a tengerszemet, mielőtt lezúdul az ég (meg ki tudja, másnap reggel milyen idő lesz), elfogadásra került. Így hát tettünk még egy gyors kört, de már kezdett pötyörögni az eső.
Jósvafő település 1999 óta műemlékvédelem alatt áll, valamivel több mint 300 fő lakja. A tengerszemet a Jósva-forrás vizének mesterséges felduzzasztásával hozták létre 1942-ben, áramtermelés céljából. Vize csupán 10-12 fokos, ezért fürdőzésre nem alkalmas, s másodpercenként 7-8000 liter vízzel táplálja a Jósva patakot. Smaragdzöld színét a közeli források tiszta vizének köszönheti.
Egyszer régen jártam itt, lehettem vagy 20 éves és már akkor is megragadott a tó vizének türkizkék színe. Nagyon tetszett akkor is és most is. Olyan, mintha szappant áztattak volna bele. Most ugyan nem sütötte meg a Nap, de mégis különleges hangulatot árasztott.
Lassanként visszacsordogáltunk a szállásunk felé és mielőtt éhen haltunk volna, betértünk az étterembe és degeszre ettük magunkat. Amíg vártuk a rendelésünket, kezdtem lefagyni a félig nyitott teraszon, ám Karesz készségesen felszaladt a pulóveremért. Rendes volt tőle, bár lehet azért csinálta, ne kelljen kockára fagyott testemet felcipelnie a szobáig. Menjek csak a saját lábamon, ha már van belőle kettő is. A kajával nem volt gondom, mondhatni isteni volt. A pincér ugrásra készen várta, hogy annak a néhány vendégnek a kedvében járjon, akiket épp odavetett jósorsuk. Elég volt csak ránézni és már ott is termett.
Azt kell mondjam, klassz nap volt ez, rengeteg látnivalóval, szép idővel. Egyetlen pici hiányérzetem maradt: a jósvafői barlang, amire úgy rákészültem és végül nem lett belőle semmi. No, nem baj, majd máskor eljövök ide. Van közvetlen buszjárat a Stadionoktól, de ha szerencsém van, akkor találok közvetlen autójáratot is a szemléhez.
Lépések száma: 25988, megtett távolság: 19,97 km, átlagsebesség: 3,5 km/h, elégetett energia: 1557 kcal
