Gömörszőlősig végig aszfalton gyalogoltunk, bár nem nagy távolság az a bő 2 km, mely az üde zöld dombok között vezet. A szürke felhők ellenére egyre szebbnek láttam a tájat. Gömörszőlős nagyon kedves kis falu, a benne található néprajzi gyűjtemény pedig a koronája mindennek.
Pecsételtem a bejáratnál, majd körbenéztünk a kis skanzen-szerű portán.
Itt megtalálhatók a népi gazdálkodás és az erdőgazdálkodás eszközei, valamint a háztartás és a kenderfeldolgozás eszközei, berendezései. A kertben látható a paraszti gazdaság földműveléshez és állattenyésztéshez kapcsolódó munkaeszközöket és gépeket bemutató szabadtéri kiállítása. A csűrökben többféle szekeret, szánokat, cséplőgépeket, erőgépeket, gabonaőrlőket, tűzoltókocsikat és földművelő eszközöket csodálhatunk meg.
Az udvaron egy fekete kutyus (gyártmánya ismeretlen) dobta magát hanyatt Zsuzsának, aki örömmel simogatta az eb koszos bundáját. Látszott a kutyán, hogy élvezi, mert miután abbamaradt a vakerászás, csukott szemmel, mosolyogva feküdt tovább a fűben. Egy pár percet még nézelődtünk, majd tovább kellett indulnunk.
Ahogy kiértünk a településről, lovak nyerítésére lettünk figyelmesek. A domb tetején két paripa legelészett, de közel nem jöttek. Rövidesen óvatosan emelkedni kezdett az út, így jutottunk fel egyre magasabbra a falu fölé. Kosborok százai hevertek a lábunknál, a tér kitágult, száj tátva maradt. Csodálatos panoráma nyílt a környékre, hullámzó dombok füves mezői és sötétebb erdői váltották egymást. Az aznapi út legszebb része volt ez a szakasz. Mezei virágok díszítették az utat, miközben picit sáros-agyagos, néhol csúszós, de még aránylag jól járható talaj és ösvényre belógó bozótosok kezdték nehezíteni a járást. Időnként fenn is akadtam egyiken-másikon, hol a batyummal, hol a hajammal. Tele is lett a táskám is, a hajam is a rám zúduló virágok maradványaival. A cipőnkön felkunkorodó agyagos földtől igyekeztünk minduntalan megszabadulni, de nagyon ragaszkodó ez a fajta sár, így újra és újra ránk tapadva adott némi plusz súlyt, ha netán kevésnek éreznénk a hátunkon cipelt terhet, legyen még valami plusz.
Zádorfalvát keréknyomokon értük el. Utunk egyenesen a helyi kocsmáig vitt, ahol a billogot őrizték. Mindjárt kértem is mellé két kávét, míg várjuk a buszt, legyen mivel megünnepelni a napot. Zsuzsától itt köszöntem el, neki vissza kellett indulnia először Putnokra, az autójához, majd haza. Én gyalog folytattam utamat, immár Alsószuhán lévő szállásom felé. Ugyanaz a csodálatos zöld dombos táj, mint Gömörszőlős felett. Öröm volt nézni. A pózna tetején gólyafészek, benne gólyamama ügyködött buzgón. A szállás persze a település túlsó felében volt, de szerencsémre egyedüli vendégként a tulaj kiemelt figyelmében részesültem. Megmutatta a rezidenciámat, majd welcome pálinkával kínált. Kellemesen elbeszélgettünk, szimpatikus ember volt. Estére pedig megérkezett másnapi túratársam, Karesz is. Hamarosan a vacsora is előállott, s tele hassal raktuk el magunkat másnapra.
Lépések száma: 25478, megtett távolság: 18,97 km, átlagsebesség: 3,46 km/h, elégetett energia: 1564 kcal
