Hosszas várakozást követően végre folytathattam a kéket. Oltás, szállás rendben, már csak indulni kellett. Ebben az évben még csak egy-egy napra tudtam elmenni túrázni, így már alig vártam, hogy végre ne kelljen nap végén hazaindulni. A túrát megelőzően már időnként eső áztatta a földeket, kényelmes gyaloglásra előkészítve a terepet.
Persze minden este elmormoltam egy fohászt, hogy zárják el odafent a csapot az égiek, ami részben meghallgatásra is talált, ám nem sok jót jósoltak az elkövetkező napokra a meteorológusok.
Az első napon túratársam Zsuzsa volt. Ketten autóztunk Putnokig, ahonnét fél 10-kor indultunk 18 km-es utunkra. Putnokról a szegénysoron vezetett ki a kék. Az utca szinte kihalt volt, csak néhány kutya kezdett rá a kerítés mögül mondandójára. Töredezett aszfalton haladtunk egy darabig, mielőtt betért volna a jelzés az erdőbe. A fák tavaszi friss hajtásainak üde zöldje igazi szemet gyönyörködtető látványt jelentettek. A lábfejnyi széles csapás két oldalán buja aljnövényzet simogatta bokánkat. Ha megnőnek, nem árt a hosszú nadrág, mert csalánból sincs hiány. Másfelől gyöngyvirágok hada marasztalt nézelődésre. Az út jól járható volt, sár csak elenyésző mennyiségben tapadt a lábunkra.
Hamarosan elértük a halastavat. A csöndet csak a tavat őrző kutya mély, visszhangzó ugatása törte meg, üzenve, hogy rajtunk tartja a szemét és jobban tesszük, ha gyorsan odébb állunk. Amúgy meg az volt a szerencsénk, hogy egy elkerített részről tudatta mindezt a jószág velünk. Rajtunk kívül nem is volt ott senki. Egy kicsit nézelődtünk, majd tovább bandukoltunk a bicikli útnak nevezett rozzant aszfalton. Visszatérve a fák közé, kicsit elkezdett emelni az út, ha netán fázna az ember, akkor itt felmelegedhet. Egy vájat oldalában haladtunk, utunkat kidőlt fák torlaszolták el, ezzel színesítette az erdő az előre jutásunkat. Az akadálypálya leküzdése után megérkeztünk a Mohos-tavakhoz.
Putnoktól északra, úgy 5-6 km-re található az 1,8 hektáros Kis-Mohos és a 4 hektáros Nagy-Mohos-tó. Mindkét tőzegláp tó a Piroska-hegy megcsúszásával (suvadással) kialakult mélyedésben jött létre. A Nagy-Mohos 25 ezer, a Kis-Mohos 15 ezer éve keletkezett. A tavakat csak a csapadék és a talajvíz táplálja. A kezdetben nyílt felületű tavak idővel feltöltődtek, elmocsarasodtak, amiben a kialakult növényzet meghatározó szerepet játszott.
A két kis tó környékén – mint ahogy szinte végig ezen a napon – háborítatlan csend honolt. A vizet a benne élő növényeken kívül békalencse borította, így a tavak nagy része olybá tűnik, mintha nem is létezne. Jöttünkre két kacsa szállt fel ijedten hápogva. Különös hangulat áradt a helyből, nagyon megnyugtató volt. Égig érő tölgyek és bükkök között sétáltunk szótlanul, kiélvezve a hely adta békességet. A nagyobbik tó mellett egy feltűnően göcsörtös fa hívja fel magára a figyelmet. Érdekes alkata nem engedi, hogy szó nélkül elvonuljon mellette az ember. Ő a Kisasszonyfa.
A közel 300 éves, 2 méteres átmérőjű fa nevéhez két történet is fűződik. Az első szerint a közeli mohos vár úrnője, Piroska kisasszony után kapta nevét. A másik monda szerint a fa szétterülő, vízszintes ágain üldögéltek egykor a mocsári tündérek, vagy ahogy a helyiek hívták őket, a lápi kisasszonyok. Idejüket szövéssel, fonással töltötték, és a fa alá tévedőkkel incselkedtek.
Még egy kicsit erdei ösvényen sétáltunk, aztán újra a rozzant bicikliúton koptattuk cipőinket. Egy-két hajtűkanyart levág a kék jelzés ebből az útból, ennek köszönhetően a vizes behajló virágos növényzet máris ott díszlett a fejemen. Innen már szinte el is értük Kelemér szélső házait, már csak a pecsétet kellett megkeresni. Meg is lett és gyarapítottam is a lenyomatával a füzetemet.
Folyt. köv.
