A szeszélyes időjárásért kárpótolt a természet. Sejtettem, hogy senki emberfiával nem fogok találkozni aznap, de azt is tudtam, hogy erdőlakókkal igen. Egy egész szarvascsorda csörtetett át úgy 20 méterrel előttem. Észre sem vettek, meg sem álltak, rám sem néztek, csak haladtak útjukon, ami éppen keresztezte az enyémet, ezzel hatalmas boldogságot okozva nekem.

S mintha csak a hangulatomat utánozná az időjárás, rövidesen újra kisütött a Nap, ismét tavasz volt. Egészen elképesztő az évszakok ilyen rövid időn belüli váltakozása. 10-20 percig tél, majd ugyanennyi ideig tavasz, s így játszottak egymással sorra.

Egy újabb tavaszi etapon, ahol a jelzés nekem élesen jobbra kanyarodott, a bal oldali elágazáson egy szarvastehén csapatot sikerült elkapnom. Észrevettek, de nyugodtak maradtak, én pedig kaptam az alkalmon és lassú mozdulattal előszedtem a telefonomat és a kamerát is, hogy mindkettővel tudjak felvételt készíteni. Megvárták, amíg elkészülnek a sztárfotók, aztán elugráltak. Egy csoda volt az egész.

Fenyőerdő mellett vitt tovább az út, illatuk pedig bejárta a tüdőm minden zegét-zugát. Imádom az ilyeneket. Nemhiába, élvhajhász vagyok. Az út egyébként ezeket a csodákat leszámítva teljesen eseménytelenül telt, a jelzés cikkcakkban vezetett egyre közelebb a végcél felé. Párszáz méter jobbra, párszáz méter balra. Szintemelkedő gyakorlatilag nulla, kivéve egy kisebb mélyedést, na ez adott úgy 3 méter eresztést és ugyanennyi emelést bele. A tavasz és a tél tovább bunyóztak, én meg mindig az útjukba kerültem. Hol az egyik, hol a másik állt nyerésre, de végülis nekem nem esett bajom. Annál inkább bajom esett, mikor halk trappolásommal megriasztottam egy békésen sziesztázó kacsát (aki felháborodott hápogások közepette hirtelen szárnyra kapott és gyorsan hírét vitte, hogy itt ma őt atrocitás érte), ugyanis lábon kihordtam egy infarktust. Azt hiszem.

Szélvédett szakaszon mendegéltem tovább, még a sapkától is sikerült egy időre megszabadulnom, olyannyira kitavaszodott éppen, miközben nemrég még a sapkámra fagyott csapadékpettyeket törölgettem a fejemről. Még mindig hihetetlen volt ez a gyors csere-bere az évszakok között.

Lassan elértem a Szajki-tavak déli végét. A fák tetejénél nagy fehér madarak röpködtek, de típusukat nem sikerült beazonosítanom. Amikor itt jártam, akkor azt mondtam, hogy nem lopta be magát a szívembe ez a tó(rendszer), s most is ezt mondom.

Az elmocsarasodott pocsolya olyan, mintha egy tonna olaj ömlött volna belé, látványnak ronda. A központi résznél, ahol lehet strandolni és zajlik alap esetben az élet, akkor építkezés/tájrendezés zajlott, most zárva volt a kapu, a víz közelébe sem tudtam menni, arra pedig már nem volt időm, hogy feljebb gyalogoljak a horgászstégekhez. Természetesen minden zárva volt, kihalt az egész környék, csak néhány autó parkolt, gondolom azoké, akiknek üdülőházuk van itt. Gondolom. Vagy nem gondolom. Közöm semmi.

Az acélkék felhőket lassan elűzte az egyre bátrabb napfény, nekem pedig nem maradt más hátra, mint egy kicsit várakozni a buszra. A menetrendet itt már annyira nem szeretik olyan szigorúan venni, néhány perc késés belefér. De tényleg. Zalabér-Batyk vasútállomáson úgyis egy órám volt tovább várakozni. Nem idegesített a dolog. Igazából nem idegesített semmi. Nemcsak azért, mert volt időm, mert nyugiban voltam aznap, hanem mert az elmúlt hetekben rájöttem, hogy fölösleges. Nem számít, mi lesz. Ha így nem jön össze valami, majd összejön úgy. Valahogy biztos lesz, mert úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Amíg a vonatra várakoztam, újabb hóesés kerekedett felül, de legalább én fedett helyen voltam. Az elemeknek már csak akkor tettem ki magam, amikor újra kisütött és már amúgy is jönnie kellett volna a vonatnak. Ami persze késett és csak akkor mondták be, amikor már ott volt. Tiszta szerencse. A lényeg, hogy fél 8-ra haza is értem. Nem érheti szó a ház elejét.

Szép volt, jó volt, színes volt, több volt, mint amire számítottam. Ezzel a Kéktúra dunántúli szakasza teljesen kész lett. Már csak befejezni kell…

Lépések száma: 20296, megtett távolság: 16,84 km, átlagsebesség: 4,58 km/h, elégetett energia: 1151 kcal