Andi a rengetegben

Kéktúra 22. szakasz: Szarvaskő-Sirok 2/1. rész

2020. SZEPTEMBER

2021. május 26. - Andi a rengetegben

20200912_082058_300.jpgReggel… nem, az nem reggel, az még bőven éjszaka. Szóval háromkor keltem. A félreértések elkerülése végett hajnalban. Vagyis éjjel. Mindenáron az ötórás vonattal akartam indulni. Hajnalban. Az első metrópótlóval neki is vágtam a városnak és a jól szervezett logisztikámnak köszönhetően el is értem a Keletiben az áhított szerelvényt.

Az úgy volt, miután ráébredtem, hogy a siroki vár nyitvatartási ideje nem éppen kompatibilis az én indulási időmmel, az útirányt megfordítva terveztem a szakasz bejárását, így az egri átszállást követően a 7.30-as szarvaskői busz elérése volt a cél. A vasútállomás és az autóbusz-pályaudvar közötti cirka 1,5 km-es távolság megtételére tehát 20 perc állt rendelkezésemre. A MÁV – jó szokásához híven – ezt egy kis füzesabonyi toporgással 5 perccel megkurtította. Gondolkodtam is, mitévő legyek, lépjek ki vagy mégse, de egy életem, egy halálom, bevállalós csaj vagyok, legfeljebb elérem. A vonattársaság javára legyen mondva, az 5 percből 2-t lefaragott, így csak 3 perces hátránnyal indultam. Méghozzá extra sebességgel. Magam is elcsodálkoztam, hogy 5 perccel a busz indulása előtt odaértem, tehát 13 perc alatt legyalogoltam ezt a távot, ami tekintve, hogy korán reggel volt, szerintem igen jó eredménynek számít. Kb. 20 perces zötyögést követően Szarvaskő központjában találtam magam, ahol rögtön el is kezdtem keresgélni a pecsétet. A Vár presszóba belépve jobbra indultam, ahol inkább kisközért jellegű vendéglátó-ipari egység működött. A pult mögött unottan üldögélt egy nő. Megkérdeztem már, hogy ne unatkozzon annyira, hol találom a bélyegzőt, mire csak annyit válaszolt kissé pökhendien, hogy szemben, a kocsmában. Hát jó, bár szemben teljesen más neve volt a gyereknek, de átmentem, azonban zárva találtam az ottani egységet. Megszólítottam egy láthatóan kéktúrázó srácot, tőle is megkérdeztem, merre van, ő aztán végre elirányított rendesen. Nem tudom, másoknál hogy van ez, de nálam a „szemben” szó nem ugyanazt jelenti, mint a „mellett”. Tehát gyengébbek kedvéért (mint én): Vár presszó, bejáratnál kanyar balra. Ott a pecsét. Lenyomat a füzetben, indulás.

20200912_082125_300.jpgSzinte azonnal elkezdett emelkedni az út, még bent a faluban. Egy kicsit hülyén vannak a felfestések, de mire kiér az ember a településről, már normalizálódik a helyzet. Az erdőben tovább küzdöttem a szinttel, de aránylag hamar felértem a fennsíkra, ahonnan csodálatos körpanoráma tárult a szemem elé. Nyugat felé a Mátra, keletre a Bükk, és ha egy kicsit odébb csattogunk, a Bél-kő is karnyújtásnyira van. Pár száz méteren keresztül lehet gyönyörködni a látványban, mielőtt bevetjük magunkat az erdőbe. Ajánlatos kiélvezni a panorámát, mert jóideig nem lesz semmilyen részünk benne. A fák között aztán végig erdészeti úton kutyagoltam. Hosszú kilométereken keresztül egyetlen említésre méltó látványosság sem adódott, így azzal szórakoztattam magam, hogy az őszi napfényben az egyre keskenyebbé nyúló árnyékomat fényképeztem. Időnként hátra szoktam fordulni, ahogy most is, és észrevettem, hogy valaki jön utánam. Tempósan haladtam tovább, kipréseltem magamból az utolsó szuszt is, de jólesett. Ahogy nagy elánnal tapostam a köves úton, olyan zajt csaptam, hogy semmilyen állat nem került, nem kerülhetett az utamba. Ellenben a sűrű, hűvös erdő csöndjében maximálisan kiélvezhettem a tölgyfák illatát. Lombjaik közt helyenként utat tört magának egy-egy napsugár, aranyba borítva az útjába eső leveleket.

20200912_094108_300.jpgEgy idő után kiértem a műútra, ahol úgy 1 km-en át az autók mellett haladtam, majd újra bekanyarodott a jelzés az erdőbe. Végre. Ahogy mentem-mendegéltem, egyszer csak szarvasbőgés hangjára lettem figyelmes. Csak egy párat bőgött a távolból, de azért elégedettséggel töltött el. Ő szerencsére nem hallotta ezek szerint, ahogy trappolok. Örömittasan mentem tovább és bő 1 km-t tehettem meg, amikor elértem a rozsnakpusztai pecsételő helyet. Nyomtam egyet a füzetbe. Ekkor ért utol, akit árnyékfényképezés közben láttam. Egy fiatal srác volt, szintén kéktúrás, nagy fotómasinával a nyakában. Csak pecsételt, váltottunk egy fél mondatot, majd indult is tovább. Én nekiálltam még kajálni, közben pedig megnéztem a táblát, ami azt mutatta, hogy a siroki vári letérő innen már csak 4,8 km. Ezen elcsodálkoztam, mert előzetesen úgy néztem, hogy Rozsnakpuszta a 20 km-es szakasz nagyjából 11. kilométerénél van. Utólag rájöttem, hogy ez azért lehet, mert a siroki szakaszhatár a nem működő vasútállomásnál van, ami jóval a település határán kívül esik. Nagyon klasszul haladtam. Alig múlt fél 11 és az út nagy részét már megtettem.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr7616422704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása