Rég írtam már a főzőtudományomról. Ennek az volt az oka, hogy az utóbbi hónapokban többet túráztam, mint főztem. Azt a néhány alkalmat azonban, amikor mégis úgy alakult, hogy felülkerekedett a lelkesedés az ötlettelenségemen, gyakorlati tapasztalatok gyűjtésére fordítottam. Így született meg A Pizza. Nagybetűkkel. Elég jól szokott sikerülni, de most valami különlegeset alkottam.
A receptet mindenki megtalálja bármelyik kajálós honlapon, nem nagy kunszt. A pizza esetében hűen követem az elkészítési módot, nem úgy, mint más esetben. Nincs benne semmi olyan, amit ki kellene hagynom, legfeljebb olyan, amit kifelejtek. De most nem. Ügyeltem rá, hogy a liszt is benne legyen, az élesztőbe is kerüljön cukor és a sót se felejtsem ki. Szóval minden tökéletesen indult. Szépen megkelt a tészta, finom lágy lett, de nem ragadós. Óvatosan belepasszintottam a tepsibe. (Jó a négyszögletes pizza is, nem kell kerek. Nincs pizza sütőformám, ellenben van háromszög alakú tányérom hozzá, ha esetleg a négyszögűt háromszögűre akarnám szeletelni.) Ekkor lehet megkenni, megpakolni minden földi jóval. Természetesen a jó pizzára a legdrágább sonka illik, hogy fokozzuk az élvezeteket.
Közben egy ideje már ott állt készenlétben a házi bio-takarító segédeszköz, ha bármi lepottyanna, azonnal összeszedi. Nagyon klassz találmány, nem kell hajlongani, ha valami leesik. Kicsi, keveset fogyaszt és nagyon gyors. Gyártmányát tekintve yorkie. Mondjuk azért nem árt figyelni, nehogy rálépjünk munka közben, de ha ilyen történik, azt úgyis hangos sípolással jelzi.
Ott tartottam, hogy meg van pakolva a tészta, mehet a sütőbe. Annyira tökéletes lett. Nem hibáztam, minden benne, meg rajta van. Olyan büszke vagyok magamra! Pár perc és lehet enni. Éhen halok. Amíg sül, addig eltakarítok. Ahogy nézem közben a kis takarítógépet, megállok egy percre. Megállapítottam, hogy elég leharcolt állapotban van, meg kéne nyírni. Tavaly költségcsökkentési célokból kifolyólag vettem egy nyírógépet és egyszer már sikerült is kipróbálni rajta. Kiderült, hogy nagyon jól tudok zebra fazont vágni. Szóval nyírni kéne most is, mert jelenleg már nem tudni, hogy melyik az eleje és melyik a hátulja. Ha meg van sértődve, akkor lehet, hogy a hátulja van elöl, de ez csak akkor derült volna ki, ha lett volna mit takarítani, ugyanis csak az egyik feléről szív, a másik felén csak kifelé jön. (Ha elromlik, akkor előfordulhat fordítva is.)
Eltakarítom a romokat, amíg sül, még bőven van ideje. Elmosogatok, majd utána elzárom, addig ráér. A tegnapi napom jó kemény volt, fáradt vagyok, nem sok mindenhez van kedvem. Gondolataimba mélyedve kezdem megpakolni a mosógépet. Ez is hibátlanul sikerült, sem a mosószert, sem az öblítőt nem hagytam ki. Egyszerűen zseni vagyok. Fáradtan, álmosan ilyen pengének lenni, szerintem nem kis teljesítmény. Végre leülhetek pihenni. Annyira jólesik. Kicsit piszkálom a tegnap készített fotókat, bár a legszívesebben aludnék, de azt sokszor időpocsékolásnak érzem. Meghalok szomjan. Kimegyek inni. Ahogy a kanyarba érek, hallom, hogy még mindig teker a sütő ventillátora. Basszus! Nem zártam el! Azt a pár lépést már futva teszem meg a konyha felé. Gyorsan kikapom a sütőből a tepsit. Nem is lett vészes. Csak a sajt alól kikandikáló sonka égett feketére. Meg a tészta széle. Meg… Azért a közepe jó lett és én már nagyon éhes voltam. Aki pedig éhes, az ne válogasson. Nézzük a pozitív oldalát: az aktív széntől legalább nem lesz hasmenésem. Hát akkor elő a késsel, jöhet a szeletelés. Jöhetne, ha bele tudnék egyáltalán vágni. De betonkemény.
Már majdnem sírok, hogy hiába küzdök, éhen fogok halni, s legfeljebb a tepsibe belefejelve nyalogathatom a pizza tetejéről a feltéteket, amikor végre sikerül áttörni a jeget, akarom mondani a tésztát és nagy nehezen a kerek tányérra varázsolok egy szelet négyszögletes pizzát. Nah, nem is vészes ez. Nagy boldogan mentem be vele kajálni. Megmenekültem.
És most már biztosan kíváncsiak vagytok, hogy mi lett a sorsa! Mivel beleadtam szívemet-lelkemet, szívtelenség lett volna, ha a kis bio-takarítót állítom szolgálatba. Vele szemben. Magammal szemben könyörtelen vagyok, így ha egy kicsit nyögvenyelősen is, de letuszkoltam azt a szeletet. Kicsit kemény, kicsit száraz, kicsit íztelen, de az enyém. És éhes vagyok. Holnap mást főzök.
A kép illusztráció.
