Továbbra is hétágra sütött a Nap, s a lágyan fújó szélben hirtelen gyermekkoromból származó emléktöredékek villantak be, melyek csak felerősödtek, ahogy behunytam a szemem és békésen hagytam, hogy a napsugarak cirógassák az arcomat. (Ez az érzés későbbi túráim során is többször előfordult.)

Reggel indulás előtt még átszaladtam a boltba útravalót venni magamnak. Miután összekészülődtem, ismét átbattyogtam a falun, ami a talajmenti párában igazán bájos látvány volt. Egy jó darabon még aszfalton vezetett az út, mire végre betért az erdőbe. Ahogy haladtam egyre beljebb, úgy lett egyre…