Az erdőbe bekandikáló Nap gyönyörűen beszínezte a fák leveleit és mivel ezen a szakaszon már nem volt akkora tumultus, még élvezni is tudtam a látványt. Az egyik széles panorámát kínáló szakaszon leültünk egy kidőlt fára és elkészítettük a közös, már fáradt szelfinket.

A Szabó-köveknél biciklis fiúk állták az utat. Ugyan látták, hogy Ágival fotózni szeretnénk, mégis úgy álltak a kép közepén, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Nem vártuk meg, amíg észbe kapnak, igyekeztünk tovább. Innen már nem volt sok hátra a kilátóig, bár az a nem sok elég kemény volt.