A Szabó-köveknél biciklis fiúk állták az utat. Ugyan látták, hogy Ágival fotózni szeretnénk, mégis úgy álltak a kép közepén, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Nem vártuk meg, amíg észbe kapnak, igyekeztünk tovább. Innen már nem volt sok hátra a kilátóig, bár az a nem sok elég kemény volt.
Egy tempósabban haladó fiúcsapat lendülete sodort magával, a lányok pedig lemaradva kaptattak a meredek emelkedőn lassan. Hamar fölértem a kilátóhoz, bár némileg nekem is megemelkedett a pulzusom. Üzentem a csajoknak, hogy fölértem és hogy fönt leszek a kilátóban, de nem reagáltak. Reméltem, hogy nem lesz gond és rendben feljutnak ők is. A kilátó a hab a tortán. 133 lépcsőfok jelenti a körpanorámát az egykori geodéziai mérőtorony tetejéről.
A Csóványos elnevezés a csóvány, vagyis csalán szóból ered, mivel régen rengeteg csalán volt a csúcson. A hegy tetején 1978-ban 22 m magas geodéziai mérőtornyot emeltek betonból. Mivel a toronyba hosszú ideig be lehetett jutni, és tetejéről remek körpanoráma tárul a látogató szeme elé, sokan megmászták. Később aztán biztonsági okokból lezáratták. 2013 őszén megkezdték a torony kilátóvá alakítását, melynek során minden szinten körülsétálható, vörösfenyővel borított acélszerkezettel vették körül, és biztonságos lépcsőkkel látták el. A Csóványos 938 méteres magasságával a Börzsöny legmagasabb, Magyarország 20. legmagasabb csúcsa.
Az igen erős emelkedőnek hála ezt a 133 fokot már egy kicsit kínlódva tettem meg. Az izmaim pihenőért kiáltoztak, és végül odafönt megkapták, miközben szemeim a páratlan látványt élvezték. Egészen elképesztő élmény a Börzsöny hullámzó domborulatait fentről látni. Aki a kilátó aljáig feljön, annak akkor is kötelező ide felmászni, ha azzal az utolsó lehelletét préseli ki magából. Messze ellátni a távolba, a Dunakanyar, a Pilis hegyei, a Gerecse, a Visegrádi-hegység, a Naszály, észak felé a Selmeci-hegység és a Madaras, tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai, keleti irányban pedig a Cserhát és a Mátra vonulatai rajzolódnak ki. Alattunk a vulkanikus eredetű Börzsöny egykori kráterének beszakadt romjai, a kalderaudvar biztosít arról, hogy a panoráma feledhetetlen maradjon.
Lent megtaláltam Lindát és Ágit, a kilátó tövében üldögéltek egy padon. Felzavartam őket, hogy ezt ne hagyják ki, de gyanúsan gyorsan megjárták és nem voltak elájulva attól, amit láttak. Ez egy kicsit csalódást okozott nekem, mert szerintem csodálatos a kilátás, de betudtam a fáradtságuknak. Elindultunk lefelé. A következő problémát az jelentette, hogy Linda másik cipőjének is levált a talpa, így most már tapadás nélküli, teljesen instabil járása volt. Ennek meg is lett a következménye, kibicsaklott a bokája. Szerencsére nem olyan mértékben, hogy ne tudjon saját lábán tovább menni. Ági gyalogolt elöl, én középen, Linda pedig kissé lemaradva sereghajtóként.
Folyt. köv.
