Kisétáltam a buszmegállóhoz, felültem a hévízi buszra és kb. negyed óra múlva már ott is voltam. Elindultam a tó irányába, de sokáig nem láttam belőle semmit. Mielőtt az én utam elkanyarodott volna, végre megpillantottam a tavat.

Ismét korán keltem, hogy még a hőség előtt letudjam legalább az út egy kicsiny részét. Ahol első nap felszálltam a buszra, ott szálltam le most reggel. Út közben a két nappal ezelőtt meghódított Rezi vára tündöklött ki időnként fehér falaival a zöld hegyoldalból. Mosolyogva gondoltam vissza ott…