Kifejezetten vártam már ezt a napot, ennek a túrának a legszebb része következett. Éjjel nem aludtam túl jól, elég meleg volt és rettenetesen viszkettek a szúnyogcsípéseim. Reggel izgatottan keltem és már alig vártam, hogy negyed 7-kor beérkezzen az állomásra a vonatom, amivel Tapolcára mentem.…

Alig akartam elhinni, hogy aznap már másodszor kerülök ilyen helyzetbe. Nem volt mit tenni, a reggel megszerzett rutinommal már nem éreztem akkora kihívásnak az ügyet (bár nem esett jól) és pár méter után észrevettem az ösvénynek is alig nevezhető utat, amin már egy hangyányit könnyebb volt…